Leírás
Széki gordonjáték a Lajtha-gyűjtés alapján
A széki paraszti gordon-játéktechnika nem egyedülálló jelenség, hiszen ez a játékmód korábban az egész Kárpát-medencében, sőt a magyar nyelvterületen túl is megtalálható volt. Nyomaival a közelmúltig találkozhattunk az ország középrészén, Somogyban, az Alföldön; de ez a hagyomány él máig Európa számos vidékén, például Szlovákiában, Lengyelországban és Ukrajnában is. A XIX. század végén, a XX. század elején még általánosan szólóhegedűn játszották a vonós tánczenét, csak Bartóknak néhány Maros megyében gyűjtött felvételén találunk két hegedűt, illetve hegedűt háromhúros kontra kísérettel. A bőgő az erdélyi falvakban – néhány reneszánsz nemesi udvarházi zenei központtól eltekintve, mint a Székkel szomszédos Bonchida, vagy Szamosbethlehen stb. – csak az I. világháborút követő időszakban terjedt el. Ezidőtájt még nem a nagybőgő, hanem egy kisebb testű basszushangszer, a gamba-testű kisbőgő vagy a hegedűcsaládba tartozó gordonka, széki szóhasználattal élve a „gordon” lett az új tagja az ily módon zenekarrá alakuló vonós együtteseknek.
A „gordon” (kisbőgő, cselló) általános elterjedését a nagybőgővel szemben segítette három fő előnye: kvint hangolásból eredő széles hangterjedelme, kis súlya, kis kiterjedése. Hátránya a viszonylag kis hangereje, ezért a hagyományos erdélyi parasztbandák ma már túlnyomórészt a nagybőgőt használják. Az 1960-as évekig Erdélyben a nagybőgő még csak szórványosan terjedt el, míg a kistestű „gordon” általános használatban volt. Ez az állapot maradt fenn Széken a mai napig.
Hagyományok Háza, 2002.
Írta: Lajtha László
Lektor: Mohácsi Albert
Kapcsolódó kiadványok:
Paraméterek
| Sorozat | Hangszeres népzenei példatár |
| Szerző | Lajtha László |
| Cím | Széki gyűjtés bőgőmelléklet |
| Alcím | Konkoly Elemér lejegyzésében |
| Kiadó | Hagyományok Háza |
| Kiadás éve | 2002 |
| Terjedelem | 57 oldal |
| Formátum | A/4, spirálozott |
| ISBN | M-900-5257-0-3 |