Társadalomtudományok

Csíkszentmihályi Mihály nagysikerű Flow című könyvének folytatása a harmadik évezred emberének legfőbb kihívásairól és a fejlődés lehetőségeiről szól.

A kötet visszatérő szervező elve, hogy a gondolkodás vizsgálatának keretei s a közelmúlt tudománytörténetének az elemzése egyben a jelenre adott, néha akár spekulatív reakciók megfogalmazását is segíti. A viselkedés- és élményszerveződés elemzéséből indul ki, s ezt párhuzamosan értelmezi a biológiai evolúció, az idegrendszeri működések és a kultúra keretében.

„A megismeréstudomány kritikus mozzanata a megismerés megértésének keresése, legyen az valóságos vagy elvont, emberi vagy gépi. A cél az értelmes kognitív viselkedés megértése. Reményünk az, hogy mindez elvezet az emberi értelem, a tanítás és tanulás, az értelmi képességek jobb megértéséhez.” (Donald Norman)

A könyv egyszerre fontos neveléstörténeti forrás, gazdag szociográfia és finom szociálpszichológiai munka.

Ez a rendhagyó pszichológiatörténet a modern szakmai és a köznapi pszichologizálást együtt, egymásra válaszolgatva tekinti át. Gondolatmenete a lélektan történetét mint a köznapi, naiv és a tudományos emberismeret közötti viszony történetét írja le.

A könyv összefoglaló eszménye az a hit, hogy észjárásunkat mindent átfogó keretek irányítják, melyek a sokmillió éves evolúció és a néhány tízezer éves kultúra termékei. A kötet egyik vezető témája kultúra, pedagógia és pszichológia viszonya.

Szabad Györggyel – a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével – 1991–1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors.

Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, akadémikus számos tudományos munka publikálása után, a karanténok idején kezdett bele az Árnyak megírásába. Emléket akart állítani mindazoknak a tudósoknak és tudós barátainak, akikkel tanulmányai kezdetétől a pályája során együttműködött, akik hatással voltak életére és gondolkodására.

Az emberi élet megélhető remek kalandként és nyomorúságos vesződségként; jó mulatságként és siralomvölgyben való zarándoklásként; felfedezőútként vagy szolgálatként; nyomasztó abszurditásként és nagyszerű kihívásként. És megélhető triviálisként éppúgy, mint tragikusként. Hiszen triviális, mert mulandó és törékeny. És tragikus, mert mulandó és törékeny.

Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az 2015-ben 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A kötet nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. 

A Biblia az államalapítás óta folyamatosan hatással van a magyar irodalomra. Az első, töredékesen ránk maradt magyar Biblia-fordítás az 1400-as évek közepén keletkezett, ám közvetett adatok alapján bizonyos, hogy jóval korábban, már Szent István idejében is közkézen forogtak magyar nyelvű Biblia-részletek. Az irodalomtudomány eddig még nem végezte el Biblia-fordításaink nyelvészeti összehasonlítását, pedig kétségtelen, hogy jelentős szerepük volt a magyar fogalmi szókincs kialakulásában.

Hankiss Elemér életműsorozatának hatodik kötete az 1982-ben megjelent Diagnózisok és az 1986-ban publikált Diagnózisok 2. című tanulmánygyűjteményeket tartalmazza. A már több kiadást megért, a társadalmi fejlődés magyarországi torzulásairól, betegségeiről szóló írások sajnos három évtizeddel megszületésük után is érvényesek és aktuálisak.

E kötet kettős célt igyekszik szolgálni. Az egyik az, hogy a szociálpolitika szakszerűbbé és humánusabbá váljon, a másik pedig, hogy minden politika – így a szociálpolitika is – elismerje és elfogadja a „választási demokrácián” túl a „részt vevő demokrácia” elveit és gyakorlatát is.

FLOW – a szó angolul folyást, áramlást, lebegést jelentett egészen e könyv 1990-es megjelenéséig. Azóta már egy pszichológiai fogalmat jelölő tudományos kategória is, és egyben olyan szakkifejezés, amely egyre inkább a művelt köznyelv részévé válik.

A „nyugati magyar irodalom” mint irodalompolitikai és kritikai fogalom mára már a múlté, pontosabban az irodalomtörténet-írás tárgya lett.

Minden valódi költészettörténeti fordulat új gondolati, poétikai és filológiai összefüggéseket hoz ugyan felszínre, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján azonban a szokásosnál is nagyobb tétekre megy ki a játék. A kései modernség korszakküszöbének megértése ezért minden bizonnyal alapkérdése a magyar költészettörténet egy – régtől esedékes – új koncepciójának.

Kreativitás – milyen sokat halljuk manapság ezt a kifejezést, és azt hisszük, hogy értjük ágát-bogát. Az élet valamennyi területén szükség van rá: a munkában, a művészetben, a kutatásban, de még a háztartásban is.

A kötet nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak.

A rendszerváltozás óta, amely új korszakot nyitott a magyar történelemben, Romsics Ignác vállalkozott először arra, hogy Magyarország történetét a kezdetektől napjainkig, egy kötetben áttekintse. 

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak.