Saul - Második Brutus

Paraméterek

Sorozat	Eötvös Klasszikusok
Szerző	Alfieri, Vittorio
Cím	Saul – Második Brutus
Alcím	Kétnyelvű kiadvány
Kiadó	Eötvös József Könyvkiadó
Kiadás éve	2002
Terjedelem	214 oldal
Formátum	B/5, ragasztókötött
ISBN	963 9316 55 5

Eredeti ár:

2.845 Ft

2.703 Ft

Online kedvezmény: 5%

A felülmúlhatatlan szépségű és erejű drámák egy tehetséges fiatal debreceni műfordító Juhos Lóránt ihletett tolmácsolásában és Alfieri legértőbb magyarországi kutatója, Madarász Imre bevezető tanulmányával lépnek a magyar publikum elé.
Kívánságlistára teszem

Leírás

2003-ban ünnepelte az „irodalom köztársasága” minden idők legnagyobb olasz tragédiaköltője, az egyetemes drámairodalom klasszikusa, Vittorio Alfieri halálának bicentenáriumát. Az Eötvös József Könyvkiadó úgy tiszteleg a zseniális remekíró emlékének, hogy első ízben jelenteti meg magyar fordításban két legnagyobb tragédiáját: a Sault és a Második Brutust. Az ótestamentumi tárgyú Saul páratlanul finom, árnyalt lélekrajzával lett szerzője legösszetettebb s a modern kritika által legtöbbre becsült remekműve. A Második Brutus pedig, Caesar megölésének eredeti feldolgozásával, a legtisztábban és legmonumentálisabban fejezi ki a „zsarnokölő” Alfieri szabadságeszméjét és hőseszményét. A felülmúlhatatlan szépségű és erejű drámák egy tehetséges fiatal debreceni műfordító Juhos Lóránt ihletett tolmácsolásában és Alfieri legértőbb magyarországi kutatója, Madarász Imre bevezető tanulmányával lépnek a magyar publikum elé.

Eötvös József Könyvkiadó, 2002.

Eötvös Klasszikusok–sorozat

Írta: Vittorio Alfieri

Fordította: Juhos Lóránt

Az olasz drámaíró, költő és író – az olasz Settecento legnagyobb tragédiaírója –, gróf Vittorio Amadeo Alfieri (Asti, 1749. január 16. – Firenze, 1803. október 8.), előkelő családból származott, de apját már egyéves korában elvesztette. A torinói katonai akadémián tanult, majd 1767-től 1772-ig beutazta Európát. 1772-ben visszatért Torinóba, és 1775-ben Cleopatra című szomorújátékával lépett a nyilvánosság elé. 1777-től, hosszabb ideig Siénában és Firenzében tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza (Louise Stolberg) grófnővel, Stuart Károly Eduard angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele. 1778-ban Toszkánába költözött. Dante, Machiavelli és más régebbi írók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot írt. Művei az eszmék gazdagsága, a bennük megnyilvánuló meleg érzelmek és erőteljes kifejezései miatt nagy nevet szereztek neki hazájában. Stuart halála után Albany Lujza grófnővel Párizsban telepedett le. Lelkesedéssel üdvözölte a francia forradalom kitörését, a Bastille bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították, és visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta, ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent Misogallo című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Az olasz tragikai irodalom úttörője összesen 20 melodrámát és 6 vígjátékot írt, műveivel haza- és szabadságszeretetet keltett honfitársaiban. Mindig a magasztosért rajongott, hőseit a merev heroizmus jellemzi. Vígjátékai korántsem oly sikerültek, mint tragédiái; többnyire politikai tendenciájuk van és hiányzik belőlük a komikum. További munkái közül különösen szatírái érdemelnek említést. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét, és a világtól elvonulva élt. Firenzében, a Santa Croce templomban temették el.