Rejtelmek
Paraméterek
Szerző | Zsurzs Katalin |
Cím | Rejtelmek |
Alcím | Irodalmi műsor József Attila verseiből, prózai írásaiból, levelezéséből |
Kiadó | Krónika Nova Kiadó |
Kiadás éve | 2005 |
Terjedelem | 80 oldal |
Formátum | A/5, ragasztókötött |
ISBN | 963 9423 59 9 |
Eredeti ár:
980 Ft
686 Ft
Online kedvezmény:
30%
A kötet irodalmi összeállítás középiskolásoknak József Attila verseiből, prózai írásaiból, tanulmányaiból, az általa és a neki írott levelekből, tíz hangra. |
|
|
Leírás
Zsurzs Kati előszavából:
Színész vagyok, a könyvekkel és a versekkel igen bensőséges a viszonyom. A betű, az írott szó tiszteletét és imádatát a nővéremnek köszönhetem. Különös szenvedélyt kaptam tőle: a versek birtoklásának vágyát. Hogy a verseket meg kell tanulni. Ajándékozott nekem egy füzetet, ebbe írtam a megtanult verseket. Azóta tudom, hogy a rendszeres és pontos szövegtanulás munkára serkenti az agyat, amely így egyre több információt egyre gyorsabban képes rögzíteni. De ehhez képest mi az a gyönyörűség, amelyet a versek nyújtanak nekünk, olvasóknak! Érezzük és megéljük a szenvedélyeket, a konfliktusokat, szeretünk, gyűlölünk, vágyódunk, álmodozunk, örülünk és kétségbeesünk, gyászolunk, de nem találjuk meg azokat a szavakat, amelyek mindezt maradéktalanul kifejezik. És egyszer csak kezünkbe kerül egy vers, és mintha mi írtuk volna: pontosan, sőt szebben, szellemesebben visszaadja érzéseinket, és még az is feltárul benne, amit mi a lelkünk legmélyén őriztünk és talán kimondani is féltünk.
És megtanuljuk ezt a verset. A szövegek a sajátunkká válnak, a sorai, a szavai gyakran felidéződnek bennünk. Gazdagabbnak és többnek érezzük magunkat általuk. Kányádi Sándor szerint a „vers az, amit mondani kell”. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a vers az, amit tudni is kell. Ilyen szándékkal állítottam össze műsorokat az alábbi témakörökben:
Rejtelmek (József Attila születésének 100. évfordulójára)
A vers vagyok (a költészetről, a vers születéséről, a költőről)
A Föld illata (a természetről)
Tánc-zene-szó (a zenéről, a táncról)
Országúton (az utazás élménye, a világ sokszínűsége)
Képtelen dalok (a humorról)
Színpadra és előadásra készítettem az összeállításokat, a gondolatok néha rímelnek, néha vitatkoznak egymással. Színpadra állítójuk alapanyagként használhatja; lesz, aki csak ötleteket merít belőlük, de talán azok lesznek többen, akik egyetértenek a műsorok gondolati ívével, elfogadják versválasztásaimat, és lényegi változtatás nélkül viszik színpadra az adott szövegkönyvet. A műsorokat tíz hangra (szereplőre) készítettem, tíz egyenrangú szerepet alkotva. A szereplő száma tetszőlegesen szűkíthető és bővíthető aszerint, hogy hányan vesznek részt a produkcióban, illetőleg hogy mindenki egyformán szerepeltethető-e, vagy esetleg néhánynak kiemelt feladatot szánunk. Régóta tanítok 18-20 éves fiatalokat szép beszédre és a színjátszásra (illetve tanítjuk egymást, hiszen nagyképűség lenne tanárnak nevezni magamat, inkább segítem őket, hogy felfedezzék a világot és önmagukat), s a beszédoktatást fontos, elsőrendű feladatomnak tartom. Tapasztalataim szerint ezt a korosztályt el lehet varázsolni a versek által, ha megtaláljuk a nekik szóló műveket és azokat az eszközöket, amelyek segítik őket a színpadon versmondás közben. A színpad közepén vigyázzállásban, merev lábbal és merev tekintettel szavaló színész szerencsére már a múlté. A versek felkavaró érzelmeket, indulatokat, szenvedélyt vagy töprengést, meditálást, máskor életörömöt, játékosságot, jókedvet fogalmaznak meg, előadás közben testünket sem merevíthetjük meg. Hagyjuk, hogy a szereplők, a műsor stílusához igazodva egész lényükkel, testükkel és lelkükkel éljék a műveket, ne csak a szájukkal és az agyukkal. Hagyjuk, hogy mozogjanak a színpadon! Ha a szöveg megérinti őket, akkor úgy fogják előadni, ahogy azt ők természetesnek gondolják. A műsorokhoz zene is kívánkozik. Hol aláfesti a szöveget, hol lezár egy fejezetet, hol kiemel egy gondolatot. A zene kiválasztását a műsor hangulata, a rendező és a szereplők ízlése határozza meg. Egy dolog azonban fontos: ne a zenéről szóljon az előadás! Jó munkát kívánok a színpadra állításhoz és sok-sok örömöt a versekben, az előadásban és a közönség tapsában!
Krónika Nova Kiadó, 2005.
Összeállította: Zsurzs Katalin
Szerkesztette: Fábián Teréz
Kapcsolódó témakör: