Reflektív nevelés

Hogyan lesz jobb a családi miliő mentalizációs technikákkal? Hogyan lehet jobban megérteni a gyermekeket, s mit tegyünk, hogy gyermekeink jobban értsenek minket? Hogyan lehet még több tartalmas együttlétünk? A könyvben 3 átlagos család mindennapjain keresztül kapunk olyan esetleírásokat, amik nagyon gyakoriak. Többek között dühkezelésről, mobiltelefonhasználatról, kamaszkori viharokról, konfliktus kezelésről olvashatunk, vagy arról, hogy a szülő mit kezdjen saját szomorúságával, hogyan és kitől kaphat támaszt?

A Fónagy Péter professzor közvetlen szakmai köréből kikerülő szerzők a legújabb pszichológiai ismeretek alapján, nagyon erős tudományos háttérből kiindulva kínálnak saját maguk fejlesztette eszköztárat és értelmezési keretet ahhoz, hogy a velünk és körülöttünk élő gyermekek fejében zajló történetek kihámozása és tiszteletben tartása révén sikeres kapcsolatot építhessünk velük, és biztonságos, az érzelmi fejlődésüket támogató módon engedhessük őket felnőni.

Oriold és Társai Kiadó, 2020. 

Írta: Alistair Cooper – Sheila Redfern

Fordította: Dr. Gócs Viktor

Ez a könyv az általam olvasottak egyik legjobbika abban a tekintetben, hogy olyan egységes és kiemelkedően gyakorlatias keretrendszerrel szolgál, melyen belül a család által a gyermek számára kialakított társas környezet minősége ténylegesen fejleszthető. A könyv nemcsak abban az értelemben praktikus, hogy tanácsait könnyű a gyakorlatba átültetni, miközben egyértelmű utasításokat ad arra vonatkozólag, mit kell tenni; ahogy az ősrégi szólás mondja: „egy jó elméletnél nincs gyakorlatiasabb dolog”. Miközben a reflektív funkció ideáit használják a reflektív szülői nevelés gyakorlati útmutatójának kidolgozásához, a szerzők közvetve fejlesztik ki az elméletet, amivel dolgoznak. A szülői nevelést integrálják az érzelemszabályozás fogalmával; behoznak egy sor viselkedéstudományi és kognitív-viselkedésterápiás alapelvet, összhangban a mentalizációs elmélettel; azon túl pedig rendkívül érdekfeszítő módon terjesztik ki a modellt, így belefoglalva a rendszerszemléletet is. Ami igazán rendkívüli, hogy ezt a magas szintű integrációt úgy érik el, hogy közben 100%-ig kapcsolatban maradnak az emberekkel, akikkel dolgoznak – a gyermekekkel és szüleikkel.
Amit a gyermeki fejlődésről tudunk, azt sugallja, hogy az utódainknak inkább minőség kell, mint mennyiség: ez annyit jelent, hogy egy valóban jelen lévő szülő adta alkalmi élmény fontosabb, mint a szülő folyamatos fizikai, de reflexiómentes jelenléte. „Igazi jelenlét” alatt azt értem, a rendelkezésére állni, gondolkozni a gyermek elméjével, észben tartani azt, figyelni a gyermek gondolataira, érezni az érzéseit. Ez az a képesség, ami a gondolkodás és az érzés képességét idézi elő a fiatal emberi lényben. Ez az a képesség, ami emberi mivoltunk alapja. Ez az a képesség, amit ez a könyv olyan sikeresen próbál meg kissé jobban hozzáférhetővé tenni mindannyiunk számára. Bárcsak meg lehetett volna nekem ez a könyv amikor a gyermekeimet neveltem.

Fónagy Péter / Peter Fonagy