Rábaközi néphagyomány

A kiadvány közel fél évszázados néprajzi gyűjtőmunkának a válogatása. Visszatekintésre hív, melyben alakot öltenek a rábaközi emberek küzdelmes életének mindennapjai, szokásaik, örömeik, bánataik. „...olyan, mint egy szőttes, amelybe egy tájegység időtlen világának emlékeit szőtte bele maga az élet” – írta a mű előszavában a szerző.

Horváth Győző (1945) farádi nyugdíjas tanár, néprajzkutató ezen a vidéken született, a helyi hagyományok vették körül. Mivel szülőföldjének szeretete túlnőtt faluján, időt, fáradságot nem kímélve járta a rábaközi falvakat, beszélt a lakókkal, gyűjtötte tőlük évtizedeken keresztül a már-már feledésbe merült dalokat, és lejegyezte azok körülményeit, a mögöttük lévő életnek a legrejtettebb mozzanatait is. Korosztályával együtt maga is átélte a falusi életforma változásait, a saját véleményét is kifejezi mindarról, amit az idős adatközlők átéltek, továbbadtak.

Megjelent műve nem egyszerűen egy tájegység néprajzi leírása, hanem a „megélt történelemhez” hasonló „megélt néprajz”. Megismerhető belőle a Rábaköz népének anyagi- és társadalmi kultúrája, a munkás hétköznapjai, kézművessége, népviselete, népművészete, népszokásai, szellemi műveltsége. A színes és fekete-fehér képekkel gazdagon illusztrált kötetben külön kottatár is található.

Kiemelt értéke a gyűjteménynek, hogy általa a mai nemzedék is felfedezheti, sőt megszeretheti ezt a már letűnt életmódot, és ha megszerette, remélhetőleg megtalálja a módját, hogyan ápolja a hagyományokat, hiszen „...gyökerét vesztett fának a sorsa a pusztulás”. Ennek a térségnek a megőrzött kultúrája által azonban az egyetemes emberi kultúra is színesebb, ékesebb.