Szociálpszichológia
A szociálpszichológia (társadalomlélektan) a pszichológiának a társas viselkedést tanulmányozó ága, a hétköznapi tapasztalat által rendelkezésre álló tudásanyag tudományos feldolgozására és gyakorlati hasznosításának segítésére vállalkozó empirikus tudomány. Az egyén és a társas környezet kölcsönhatásával foglalkozva vizsgálja és értelmezi, hogy a társadalom hogyan hat az egyénre, a társadalmilag meghatározott, illetve befolyásolt személyes-, társas-, csoport- és tömeglélektani jelenségekre. Vizsgálja a személyiséggel összefüggő és szociálisan befolyásolt pszichikus folyamatokat, a társas érintkezések, kapcsolatok és kölcsönhatások szerepét, ismérveit és hatásmechanizmusát, az emberi társulások (csoportok) pszichológiai arculatát, az egyén és a csoport viszonyát, a társadalom életében fellelhető tömegjelenségek és kollektív tudatjelenségek kialakulását, háttértényezőit és annak alakulását. Allport szerint a szociálpszichológia annak tudományos vizsgálata, hogyan befolyásolja az egyén gondolkodását, érzelmeit és viselkedését mások tényleges, implikált vagy képzelt jelenléte, míg Hiebsch és Vorwerg megfogalmazásában a szociálpszichológiai kutatás kiindulópontja az emberi együttműködés, tárgya pedig a szociális kölcsönhatás vizsgálata.
A két részből álló könyv első egysége egy mediációs módszertani fejezet, amely ötvözi Béatrice Blohorn-Brenneur bírói és mediátori hivatása során szerzett sokéves tapasztalatait. A második rész hazai szerzője a mediáció magyarországi jogi környezetét mutatja be, melyben az író gyakorlati példákkal is megvilágítja a mediáció alkalmazhatóságát a peres eljárás előtt és alatt.
A Hoffmann Kata által nehéznek vagy megsebzettnek nevezett gyermekkorban olyan élmények fordulnak elő, melyek a kutatások szerint hosszútávú negatív hatást gyakorolnak a testi és az érzelmi egészségre. Ezek az úgynevezett ártalmas gyermekkori tapasztalatok, melyeket ACE-ként (Adverse Childhood Experiences) is emleget a pszichológia.
Ebben a könyvben annak bemutatására vállalkozunk, hogy milyen különböző elképzelések léteznek a mai Magyarországon arról, hogy mi is a család. A lehetséges megközelítések közül egyaránt foglalkozunk a lakosság családfogalmaival és a családi élet működésére ható intézmények manifeszt vagy látens család-definícióival, rámutatva a különbségekből eredő lehetséges ütközésekre is.
A depresszió világszerte az első helyen áll a mentális betegségek előfordulási listáján, a különböző szorongásos zavarok együttesen még a depressziónál is gyakoribbak. Rosszabbul érezzük magunkat, mint valaha, holott biztonságosabban és kényelmesebben élünk, mint a történelem során bármikor. Mégsem tudjuk elkerülni a modern kori szorongás általános növekedését.
A könyv két olyan szakember közösen szerzett, széles körű tapasztalatain alapul, akik az iskolai erőszak problémáját számos különböző aspektusból vizsgálták, azzal a célkitűzéssel, hogy minden érintett – a gyermekek, a szülők és a tanárok – számára egyaránt elfogadható megoldásokat találjanak.
Hogyan lesz valaki feminista? Milyen attitűdöket látunk a szexuális és a szülészeti erőszakkal kapcsolatban a mai Magyarországon? Hogyan reagálnak az apák lányuk menstruációjára? Hogyan élik meg a női mivoltukat a látássérült nők? Hogyan jelennek meg a nemi szerepek a politikai közbeszédben? És a gyereknevelés során?
A könyv az abnormális, mondhatni beteg alkotmányos rendszereket vizsgálja, de nem sarlatánkodik az orvostudomány területén. Nem keresi diktátorok önző, gonosz, beteges uralmának pszichológiai magyarázatát és orvosi diagnózisait. Személyek helyett elvekkel, intézményekkel és jogokkal foglalkozik tanulságos példák és esetek felhasználásával.
Ez a könyv – egy kiemelkedő feminista gondolkodótól – segíti az olvasót, hogy átformálja felfogását a társadalmi nemről és a szexuális irányultságról. Megtudjuk, hogyan épülnek be a közbeszédbe indokolatlan előítéletek, tárgyilagosnak hitt társadalmi intézményeinkbe rejtett előfeltevések.
A könyv az új vallási közösségek bonyolult, esetenként veszélyes és izgalmas világába kalauzolja az olvasót, aki meg akarja érteni, hogy miért csábító egy fiatalnak egy olyan zárt vallási közösség tagjának lenni, ami a kívülálló (sokszor a szülő, rokon, barát) szemében érthetetlennek vagy kifejezetten károsnak tűnik.
Az oktatás problematikája gazdag, szerteágazó, ehhez a kötet a szociálpszichológia nézőpontjából közelít. A szerző egyik úttörő alakja a szociálpszichológia meghonosításának, és tevékenyen alakította annak hazai történetét.
Magyarország az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve legalább másfél évtizede világelső, vagy ahhoz közeli pozíciót foglal el. Kevésbé ismert, hogy – ha nem is ilyen egyértelműen – ez nemcsak az öngyilkosságokra, hanem mindenféle önpusztítással kapcsolatba hozható jelenségre is igaz.
Kell-e tudnunk, hogy milyen ember a választott vezetőnk? És azt tudjuk-e, hogy mi milyenek vagyunk, hogyan viszonyulunk a hatalomhoz – jelenleg az Orbán-rezsimhez? A szerző, Rudas János „kultikus” alaknak számít a hazai szervezetfejlesztés és a szociálpszichológia életében.
Az orvosi egyetemeken a szociológia a magatartástudományok – orvosi pszichológia, szociológia, orvosi antropológia, orvosi etika, orvosi kommunikáció – közé tartozik.
A rendszeres plázalátogató fiatalok között gyakoribb a droghasználat, mint a velük összemérhető korosztályi átlagban. A kötet ennek a jelenségkörnek az első hazai kutatását és prevenciós perspektíváit tekinti át, a környezetlélektant, ifjúságszociológiát és az egészségfejlesztés határterületeit állítva fókuszba.
A könyv a pszichoanalízis és az ideológiák kapcsolatát vizsgálja. Például mi az attitűdje a pszichológusnak: a forradalmi lázadás pártján van-e, vagy a társadalom viszonyait elfogadó konformista pozíciót veszi-e fel, amikor a kliens működésmódjában való változás elősegítésén fáradozik? Vajon tudja-e magáról, hogyan van ő ezzel, s hogy ilyen tekintetben van-e hatása kliensére? Erről is szól ez a remek könyv, amiben többek között Ancsel Éva, Vikár György és Erős Ferenc korábbi nyilatkozatai is olvashatók.
Nyelvet tanítani a közoktatásban izgalmas, de sok nehézséget rejtő feladat. Kötetünk tanulmányai többféle nézőpontból közelítenek a nyelvtanítás „forró” témáihoz. Bemutatjuk azt a biológiai és kulturális hátteret, ami a fiatalok nyelvtanulását meghatározza. Olvasóink új inspirációt meríthetnek a tanulók motiválásával foglalkozó írásokból.
A kötet Lénárd Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából jelent meg. A pszichológia és a neveléstudomány neves kutatói és gyakorlati szakemberei elemzik, értékelik nagy ívű pályafutásának több fontos állomását, munkásságának számos területét a gondolkodás logikai, filozófiai és általános pszichológiai kutatásától a gyakorlati neveléslélektani fejlesztő munkáig, a variációs tanítás elveinek és eredményeinek bemutatásáig.
Byung-Chul Han berlini filozófus, hasonlóan A kiégés társadalma című művében megfogalmazottakhoz, folytatja a neoliberalizmus kritikáját. Han minden aspektusában elénk tárja a szabadság válságához vezető neoliberális pszichopolitikát. Bemutatja, hogyan veszi igénybe a hatalom a lelket, s mindezt milyen új technikák révén éri el, vagyis miféle „pszichopolitikai rezsim” jellemzi korunkat.
A könyv a filozófia és a pszichológia határvonalán játszódó vizsgálódásokba vonja be az olvasót, fókuszában három sajátos tapasztalati tartománnyal, melyek mindegyike módosult tudatállapotot feltételez. Ezek az álom, a trauma és a pszichedelikus élmény – ez utóbbi kapcsán a szerző vizsgálja a misztikus élményt és a skizofrén hallucinációkat is.
Otto F. Kernberg talán mindenki másnál jobban meghatározta a borderline személyiségzavarról és a nárcizmusról, valamint ezen zavarok pszichoanalitikus kezeléséről kialakított képünket. Legújabb izgalmas könyvében további szempontokkal gazdagítja tudásunkat a személyiségzavarban szenvedő betegek kapcsolataiban megjelenő agresszív és szexuális jelenségekről.