Pszichoanalízis, ideológia, társadalom

A könyv a pszichoanalízis és az ideológiák kapcsolatát vizsgálja. Például mi az attitűdje a pszichológusnak: a forradalmi lázadás pártján van-e, vagy a társadalom viszonyait elfogadó konformista pozíciót veszi-e fel, amikor a kliens működésmódjában való változás elősegítésén fáradozik? Vajon tudja-e magáról, hogyan van ő ezzel, s hogy ilyen tekintetben van-e hatása kliensére? Erről is szól ez a remek könyv, amiben többek között Ancsel Éva, Vikár György és Erős Ferenc korábbi nyilatkozatai is olvashatók.

„Háromosztatú idődimenzióban készült alkotást vehet kezébe az érdeklődő, amikor Kapás Istvánnak a pszichoanalízis és a marxizmus kapcsolatát vizsgáló tanulmánya olvasásába kezd. Első olvasatban a saját diszciplínába történő bezárkózás ellensúlyát megalkotó, speciális közép-európai alternatívát képviselő kolozsvári Korunk című folyóirat 1926–40 között megjelent számaiból mintegy 300 írást elemezve alkot valósághű képet egy baloldali értelmiségi kör tagjait foglalkoztató társadalmi és ideológiai problémákról, s a magyarországi Freud-recepció jegyében megfogalmazott álláspontok alapján rekonstruálja a pszichoanalitikus mozgalom magyarországi keletkezéstörténetét és alakulását. Második olvasatban érdekes historiográfiai élménnyel gazdagodunk, hiszen a monográfia 1980-as években született alapszövege a mintegy 40 évvel ezelőtti magyarországi filozófiai gondolkodás sajátos világába nyújt betekintést. A historiográfiai akcentust erősíti, gazdagítja a függelékben közölt (Ancsel Évával, Erőss Ferenccel, Vikár Györggyel készített) hármas interjú, amely a dolgozatban felvetett alapkérdésekkel kapcsolatos hiteles kortársvéleményeket jeleníti meg. S mivel a tanulmány tematikája és megállapításai a megalkotása óta született szakirodalom tükrében sem veszítették el aktualitásukat, a szűken értelmezett jelenkor, azaz napjaink számára is helytálló tudományos, illetve közérdekű problémákra reflektáló üzeneteket tartalmaz.”

(Dr. Erdődy Gábor történész, egyetemi tanár, ELTE)

Oriold és Társai Kiadó, 2020.

Írta: Kapás István

„Mind Marx, mind Freud a civilizáció kudarcaiból indul ki, az egyik a szegénységből, a másik a betegségből. Mindkettő úgy véli, hogy az emberi viselkedést nem a tudatosság, hanem az ösztönös szükségletek, az éhség és a szerelem határozza meg. Mindkettő olyan világról álmodik, amelyben a racionális döntés és az önrendelkezés lehetővé válik. A közöttük levő különbség elkerülhetetlen differencia. Aközött, aki az utcai tömegeket tanulmányozza és aközött, aki rendelőjében csak a beteggel vagy legfeljebb a családjával találkozik. Marx úgy gondolja, hogy a külső és a belső világ viszonyának iránya kívülről befelé halad, Freud pedig fordítva látja. Tehát mindketten gyanakszanak egymásra. A szocialista azzal vádolja a pszichológust, hogy a fennálló status quo-t támogatja, a neurotikust adaptálni igyekszik a rendszerhez, és így kiöli belőle a forradalmárt; a pszichológus azzal vág vissza, hogy a szocialista saját hajánál akarja felemelni önmagát, hogy képtelen megérteni saját magát és azt, hogy a pénz iránti szenvedély csak egyik formája a hatalomvágynak; tehát ha egyszer forradalom útján a szocialista hatalomra kerül, akkor ugyanazokat az állapotokat fogja újratermelni. Mindkettőnek igaza van. Ameddig a civilizáció olyan marad, amilyen most, a pszichológus csak nagyon kis számú beteget tud meggyógyítani, és amint a szocialista hatalomra jut, meg kell tanulnia, hogy uralkodjék saját belső energiái felett, és szüksége támad a pszichológusra.”

(Auden, 1983)