Oktatás és társadalom–sorozat
Az elmúlt két évtizedben világszerte sok és gyorsan kibontakozó, néha váratlan változás következett be a felsőoktatási rendszerekben. Európában a legmarkánsabb történés az európai felsőoktatási térség létrehozása, az ún. Bologna-reform volt.
A tudásgazdaság a gazdaság fejlődésének az a szakasza, amikor az iskolázottság, a kutatás és az innováció válik meghatározó hajtóerővé. Globális iskolázottsági és kutatási, innovációs verseny alakul ki, amelynek meghatározó szereplője és színtere a felsőoktatás. Magyarország mind az innovációs, mind a felsőoktatási iskolázottsági versenyben leszakadóban van. Ez a könyv ennek az okait elemzi, alapvetően a politikai gazdaságtan szemüvegén keresztül.
Ez a könyv a nevelésszociológiai kutatások azon irányához tartozik, amely az oktatás és a társadalom egydimenziós szemléletén való túllépésre törekszik. Az elmúlt évek kutatásai szisztematikusan feltárták, hogy a vertikális társadalmi struktúra mellett a horizontális egyenlőtlenségek, a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sokféleség, a lokális közösségek és az iskola által teremtett kapcsolati kontextus igen jelentős hatással bírnak a tanulói teljesítményre.
Ahhoz a roppant szerencsés generációhoz tartozom, amely mindeddig békében és viszonylagos jólétben élhetett – ami az emberi történelem „luxusterméke”. Felnőtt fejjel tapasztalhatta meg a „puhuló” Kádár-rendszer végét, aktívan élhette meg a rendszerváltás demokratikus illúzióit, és feltehetően az utolsó olyan nemzedék, amely közvetlenül még nem tapasztalja meg a globális felmelegedés és a digitális életvilág súlyos következményeit...
Lifelong learning – magyarul: az élethosszig tartó tanulás – eszméje az utóbbi évtizedek során nemcsak a legfontosabb pedagógiai paradigmává vált egész Európában, hanem az Európai Unió oktatáspolitikai reformkoncepcióinak összefoglaló fogalmává is. Az élethosszig tartó tanulás 1996-ben kikiáltott európai éve óta a lifelong learning-program a modern idők társadalmi, politikai és gazdasági változásaira adható egyetlen válasznak számít Európában.
Az elismert gazdasági szakember, gazdaságpolitikánk értő kommentátora kutatóként és oktatóként kezdte szakmai pályáját, ma is egyetemen tanít, tudományos műveket publikál. A könyv címe ad támpontokat a titkok keresőinek: tudás, üzleti kultúra, társadalmi értékrend, oktatás.
Amikor rátaláltunk a „társadalmi innovációra”, az még csak a szociológusokat érdekelte. A szociológusok – a közgazdászokhoz csatlakozva – a gazdasági innovációk társadalmi vonatkozásait vizsgálták. Mai napig ezt értik társadalmi innováción. Magyarország „tanuló régióit” megismerve (2012–2015) mi más társadalmi (szociális) innovációról kezdtünk beszélni.
Az oktatás problematikája gazdag, szerteágazó, ehhez a kötet a szociálpszichológia nézőpontjából közelít. A szerző egyik úttörő alakja a szociálpszichológia meghonosításának, és tevékenyen alakította annak hazai történetét.
A kötet az oktatástörténettel, oktatáskutatással és neveléstudománnyal foglalkozó szakembereknek szól, de szól ezenkívül doktoranduszoknak, felsőoktatási hallgatóknak is, elsősorban azoknak, akik nyitottak az inter-multidiszciplináris megközelítésre.
A kötetben egyrészt a digitális technológia fejlődése, terjedése által generált társadalmi változásokat, az átalakuló tanítási-tanulási környezetet és az ezekből indukálódó elvárásokat tekintjük át, másrészt egy kutatássorozat adatait felhasználva az új kihívások, feltételrendszerek kusza hálójában tevékenykedő pedagógusok attitűdjét, illetve a tanítási folyamat változásának jellemzőit vizsgáljuk meg.
Romániából a 19 század végétől érkeztek a mai Magyarországra a beások, akik erdei lakóként zömmel famunkákból éltek (gyakori családnevük: Orsós), Az „oláh cigányok” (romák) is ebben a korszakban telepedtek meg Magyarországon. Elit csoportjuk, a lovári adja máig meglévő anyanyelvüket. A magyarországi cigányság létszámát jelenleg 600–800 000 főre becsülik.