Neveléstörténet, oktatáspolitika
A szerencsésen gazdagodó neveléstörténeti szakirodalomban e tanulmánykötet helyét ott jelölnénk ki, ahol a problématörténeti megközelítés és a klasszikus értelemben vett forrásfeltáráson alapuló történeti kutatás találkozik.
A magyar neveléstörténeti tanulmányokat közreadó második kötettel ismét szeretnénk bemutatni azt a sokszínű tudományos munkát, amelyet az ELTE BTK Neveléstudományi Intézetében dolgozó neveléstörténészek és doktorandusz hallgatók folytatnak.
Korai két tanítási nyelvű programok 1989 óta vannak jelen a magyar közoktatásban. Életre hívásukban a fő szerepet nem központi oktatáspolitikai döntés, hanem társadalmi kezdeményezés játszotta.
Az itt következő írás a Gyermekkor változó színterei című könyvrészlet tanulmányainak közvetlen folytatása. Olyannyira, hogy a tanulmány hátterét képező előkutatás gondolata is a könyv írásakor született: a kultúrák változásának lassú és fokozatos volta, a magyarországi családokon belül történt változások szisztematikus kutatásának hiánya, valamint az iskolák függőségének erősödése külön és együtt is egy komplex családtörténeti kutatáshoz vezetett.
Méhes Vera szakmai pályája összefonódik a Montessori pedagógiával. A világháború előtt járt Burchard Erzsébet Montessori tanfolyamára, és amíg lehetett, maga is vezetett Montessori foglalkoztatót. A hetvenes évektől neve azonossá vált a hazai Montessori pedagógiával.
A közoktatás fejlesztésének, miként más bonyolult rendszerek fejlesztésének is, két meghatározó eleme a mérés és a visszacsatolás.
A pedagóguspálya vonzereje, a pályára kerülők száma, színvonala, motivációja évtizedek óta foglalkoztatja a nemzetközi és hazai szakmai nyilvánosságot. Mára már a szélesebb társadalmi közbeszédnek is tárgya a pedagógushiány, és ezzel összefüggésben a pedagógus-utánpótlás kérdése.
A kötet főcímadása azt hivatott jelezni, hogyan lehetséges az emberi tényezőből, annak mikroszférájából kiindulva, mégis a kor társadalmi elvárásainak kontextusában globálisan vizsgálni a századforduló idején élt két meghatározó férfi pedagógus, Gyertyánffy István és Imre Sándor, valamint az őket körülvevő női értelmiség egodokumentumainak értelmezésével a nők korabeli lehetőségeit a tanulás világában.
Az alternatív pedagógiák kultúrája hazánkba – egyben a közép-kelet európai régióba – különösen kalandos úton jutott el... Könyvünk felerősítheti azokat a tapasztalatokat, amelyek e kultúra terjedésének organikus, szerves voltáról szólnak, s válaszokat kereshetnek kihívásokra, problémákra, az alternatív pedagógiák kritikusai pedig mintát találhatnak a korrekt, tárgyszerű elemzésekre. Ezért a könyvet minden érdeklődő, nyitott pedagógusnak ajánljuk.
A pedagógus és a szülő feladata a gyermek élni segítése, a szabad önfejlődés lehetőségének megteremtése, ennél fogva elengedhetetlen, hogy e pedagógiának legalább egy töredékét jobban megismerjék a magyar szülők és nevelők is.
Mészáros István fő kutatási területe a magyar művelődéstörténet, s ezen belül a legfőbb iskolai, oktatási-nevelési, közoktatás-politikai és ezekkel kapcsolatos egyházpolitikai témák a X. század vége körüli kezdetektől a XX. század végéig.
A szerző szándéka szerint a mű tudománytörténeti kaleidoszkóp, a több mint 50 évvel ezelőtt a főiskolai szinten lezajlott reformtörekvés elméleti és gyakorlati kimenetelének feltárásával. A felülről szerveződő, ideológiailag megalapozott reformfolyamat következményeként indult el a gyógypedagógiai tanárképzés átszervezése, megújítása 1963-ban.
A könyvben a a mai Magyarországon élő kínai, vietnami, afgán, szerb, iraki és más külföldi származású gyerekek és családjaik találkoznak a magyar iskolákkal és pedagógusokkal.
A nemzetnevelés gondolata egyidejű a modern nemzeteszme kialakulásával. Utóbbi folytonosan változó hangsúlyai újra és újra aktivizálják és aktualizálják a fogalmat is: a „nemzetnevelés” variációi és használatának intenzitása a változó kontextusokhoz kötött. E kötet három magyar nemzetnevelés-parafrázissal foglalkozik – egy pedagógus: Imre Sándor, egy oktatáspolitikus: Hóman Bálint és egy (párt)politikus: Gömbös Gyula terveivel –, melyek értelmezését és megértését a német területeken született hasonló elképzelések áttekintése segíti.
Könyvünk elsősorban a hallgatók tájékozódását kívánja szolgálni, akik neveléstörténeti bevezető stúdiumukat követően a gyermekkor, nevelés, iskola témakörében folytatják tanulmányaikat, melyeket azután a gyakorlatban, az iskolalátogatások, iskolamegfigyelések során mélyítenek tovább.
1999 nyarán elment közülünk egy nagy formátumú, hosszú és gazdag életet élő személyiség, Majzik Lászlóné, a hazai pedagógia egyik jelentős személyisége. 2004. december 3-án, halála után öt évvel, a Magyar Tudományos Akadémián felolvasó ülésre gyűltek össze tisztelői, barátai, akik hat jelentős neveléstudományi kutató előadását hallgathatták meg.
Könyvünk egy megújult iskolai nevelési rendszert és szociálpedagógiai gyakorlatot mutat be, összekapcsolva azt a minőségfejlesztés folyamatával. Ajánljuk e művet a gyakorló pedagógusoknak és osztályfőnököknek, intézményvezetőknek és leendő, vagy gyakorló szociálpedagógusoknak, iskolapszichológusoknak, az iskolai nevelést bármilyen szinten segítőknek. Tanulságos lehet a fenntartók és a szakszolgálati intézmények munkatársainak valamint az oktatásirányításban dolgozóknak is.
A neveléstörténet ismerete minden művelt embernek, de különösen a leendő tanároknak és tanítóknak szükséges.
Jelen kötet A magyar neveléstudomány története a szakmai folyóiratok tükrében (T 100 496) című OTKA-kutatás további eredményeit tekinti át Németh András – Bíró Zsuzsanna Hanna, Garai Imre, Balogh Beáta – Nagy Andrea, Golnhofer Erzsébet – Szabolcs Éva, Szabó Zoltán András és Sáska Géza által írott tanulmányok útján.
Pierre Riché műve is inspirálta a késő antikvitás újrafelfedezését, melynek köszönhetően ez a történelmi korszak lett a teológia- és irodalomtörténet, a nyelvészet, a kommunikáció, a szemiotika, a régészet és a történelem leginkább kutatott periódusa, a humaniórák húzóágazata: nem „sötét középkor” többé, hanem alkotóerőtől duzzadó, aranymozaikokkal csillogó posztklasszikus időszak.
Az oktatás problematikája gazdag, szerteágazó, ehhez a kötet a szociálpszichológia nézőpontjából közelít. A szerző egyik úttörő alakja a szociálpszichológia meghonosításának, és tevékenyen alakította annak hazai történetét.