Neveléstörténet, oktatáspolitika
A kötet célja, megismertetni az olvasót az utolsó negyedszázad, vagyis a rendszerváltozás óta eltelt időszak legjelentősebb oktatásügyi történéseivel. Reményeink szerint a könyv a pedagógus szakvizsgára készülő gyakorló szakemberek hasznára is válik.
A pedagógusok minősítési és előmeneteli rendszerének megújításával új lehetőségek nyíltak meg a magyar köznevelés fejlesztésében. E fejlesztés, valamint az ezt megalapozó kutatások céljai között, különösen a Mester- és Kutatótanár fokozatok kapcsán, az ágazat adaptivitásának és fejlesztőképességének érdemi erősítése is megjelenik. Annak érdekében, hogy e fokozat bevezetése valóban hozzájáruljon a köznevelési rendszer eredményességének javításához, a problémák megoldásához, egy olyan elvárásrendszer került kidolgozásra, mely a folyamatos szakmai fejlődést, az innovációs potenciál növelését, a kutatásalapú szemléletet és a tudásmegosztást helyezi előtérbe.
A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola 150 évvel ezelőtt, 1857-ben nyitotta meg kapuit. Azóta tanítók tízezreit képezte Északkelet-Magyarország és az ország más vidékei számára, akik tanulók százezreit oktatták-nevelték emberségre, tudásra, a világban való tájékozódásra, eligazodásra. Ezt teszi ma is, a XXI. század elején.
Kiadványunk nem pusztán jogszabály-magyarázat, hanem átfogó jellegű kézikönyv, amelyet minden szakképzési szereplő haszonnal forgathat.
Alapos gyűjtő-, illetve rendszerező munka eredményeit ismerheti meg e kötetben az olvasó egy olyan területről, amely a romániai magyarság létének, jövőjének egyik legfontosabb eleme.
Az ismeretelmélet és az iskolai gyakorlat fejlődése, egymással karöltve, a XVII. század pedagógiai forradalmának eredményeként fogalmazta meg a modern oktatásügy megannyi időtálló axiómáját, közöttük a szemléletesség elvét és a sokoldalú szemléltetésnek, mint alapvető módszernek a fontosságát. A didaktikai elv és a nyomában lassacskán megújuló iskolai gyakorlat vízválasztó volt a következő évszázadok pedagógiájában.
Az olyan egyetemességre törekvő, jelentős irányzatok, amelyek a gazdaság, a társadalom, a filozófia és a művészet befolyásolásának, megváltoztatásának igényével lépnek fel, minden területen nagy hatást gyakorolnak. A romantika ilyen univerzális irányzat volt. A német romantikus kultúra terében alakult ki az ún. „reformpedagógiai eredetgondolkodás”, amelyben a gyermek már nem egy rendezett gondolatkör szisztematikus felépítése által válik nagykorú személlyé.
Országos Módszertani Tudományos Konferencia az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar rendezésében (Budapest, 2000. augusztus 31. - szeptember 1.). Válogatás a plenáris előadások és a szekcióülések anyagaiból.
Mitől „profi” egy tanár? Mitől lehet hatékonyabb az oktatási rendszer? Hogyan válhatna vonzóbbá a tanári pálya? Egyszerű kérdések ezek, pontosabban annak kellene lenniük, de nem azok. Révész Judit mélyre ás: elemzi a magyarországi tanárképzést, annak változatos múltját, és megvizsgálja a jelen normarendszerét, állapotát. Ez a könyv azoknak tartogat hasznos tudást, akik Eötvös Józseffel együtt vallják: a fenti kérdésekre egy „erős tanítói rend” létrehozása lehetne a válasz.
Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) által kiadott kötet 55 írást tartalmaz 59 jeles, a tehetséggondozás mellett elkötelezett személyiség tollából. Ez a szám önmagában is jelentős, de elenyésző, ha arra gondolunk, mennyien írhattak volna még a két évforduló alkalmából. A tudományos diákköri munka szinte minden területét érintő írások mindegyike pozitív hangvételű annak ellenére, hogy a szerzők megfogalmaznak nehézségeket, megoldásra váró feladatokat is.
A könyv nem csupán a tehetség gondozás történetéről szól, hanem azoknak a kutatásoknak a történetéről is, amelyek révén a tehetséggondozás, tehetségfejlesztés tudományos diszciplínává vált, és bevonult a pszichológia és a pedagógia tudományának, valamint a tanítás gyakorlatának körébe.
A kötet többségében egykori diákok (és részben tanárok és tanárjelöltek) visszaemlékezéseit tartalmazza, amelyek a teljes iskolatörténetet átfogják. Az 1872-től az 1940-es évekig ezek mind a szerzők által írt fogalmazások, az 1940-es évek végétől 2022-ig pedig többségében interjúk nyomán született szerkesztett szövegek. A kötet az utolsó negyedében az elmúlt száz esztendő hosszabb iskolai táborsorozatait ismerteti részben egykori források, részben diákok, részben a táborokat vezető pedagógusok gondolatai, írásai alapján.
Magas színvonalú érdeklődést és kognitív képességeket, illetve a szakmai kommunikációval összefüggő érvelési kompetenciákat szeretnénk a fiatalok körében meggyökereztetni. Mindezeken túl természetesen tiszteletet ébreszteni azon kutatók és alkotók iránt, akik felfedezéseikkel tőlük telhetően hozzájárultak és hozzájárulnak az emberiség boldogulásához, humanizáltabb együttéléséhez és egy más típusú, alkotóbb szellemiségű életminőség kialakításához.
Karácsony Sándor a hazai neveléstudomány rendkívüli műveltségű alakja, aki a mai napig hatást gyakorol a pedagógiai gondolkodásra, a református pedagógiára. A kötet megmutatja, hogy a vallás nevelési forrásként hogyan jelenhet meg egy ember életében, különösképpen Karácsony Sándor munkásságában, pedagógiai nézetrendszerében.
Ez a könyv a nevelésszociológiai kutatások azon irányához tartozik, amely az oktatás és a társadalom egydimenziós szemléletén való túllépésre törekszik. Az elmúlt évek kutatásai szisztematikusan feltárták, hogy a vertikális társadalmi struktúra mellett a horizontális egyenlőtlenségek, a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sokféleség, a lokális közösségek és az iskola által teremtett kapcsolati kontextus igen jelentős hatással bírnak a tanulói teljesítményre.
A kötetben a PPKE BTK Nevelés- és Oktatástörténeti Kutatócsoportja által szervezett oktatás- és neveléstörténeti konferencián elhangzott tíz előadás szerkesztett változatát olvashatják az oktatás és neveléstörténet iránt érdeklődők.
1950-1990 között iskoláinkban alapvető fontosságú volt a világnézeti nevelés, ami határozott és egyértelmű materialista-ateista világnézeti nevelést jelentett. Mészáros István professzor új kötete a materialista világnézeti nevelés fő vonulalát, az ateista nevelést mutatja be.
Ez a könyv a felsőoktatási kutatás és a gazdaság közötti kapcsolatokat elemző kutatás eredményeit foglalja össze.
Talán meglepő a könyv címe, amely aranykornak nevezi a hazai felsőoktatás 1990–2010 közötti periódusát. Pedig ez az időszak a magyar felsőoktatás európaivá válásának, kiterjedésének, intézményrendszere kiszélesedésének két évtizede, amelyet – ugyan a drasztikusan növekvő hallgatólétszámmal messze nem lépést tartva, de – bővülő források is jellemeznek.