Felsőoktatási tankönyvek
A gyermek, ahogy a felnőtt látja: ezeket a nézeteket, történeteket mutatja be a kötet, kiegészítve kutatási problémákkal, kutatási eredményekkel. A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik érdekeltek, érintettek a nevelésben, oktatásban, a gyermekek világának megismerésében.
Ez a könyvecske a gyermekközpontú fejlődéslélektan visszatérő vonatkozási pontja, mely nemcsak a gyermek megismeréséért, hanem a gyermek szabadságáért is kiálló nevelők, pszichológusok és szülők kis kátéja.
A tananyag az emberi szervezet molekuláris, sejtes felépítését, szemmel nem látható, érzékszervekkel elvétve észlelhető biológiai, biokémiai, élettani működéseit foglalja magába. A humánbiológiai ismeretek kiegészítik a funkcionális anatómia tantárgyat a sejtek „építő” anyagainak, a működéseknek, a funkciók szabályozásának, a szervezet egészét összehangoló folyamatoknak a feltárásával.
Kötetünk arra vállalkozik, hogy a gyermek-, illetve tanulólét világába a legújabb interdiszciplináris nézőpontokon keresztül nyújtson betekintést. A szociológia, a narratív pszichológia, a pedagógiai etnográfia kínálta lehetőségek a neveléstudományi kutatóknak a gyermekkel kapcsolatos látásmódját szélesíthetik...
A gyermekkortörténet tudományterületének nemzetközi és hazai eredményei ma már megkérdőjelezhetetlenné teszik e részdiszciplína „felnőtté válását”.
Az ifjúsági turizmus fenntartása, fejlesztése az ifjúság nevelésének hatékony és nélkülözhetetlen része. Ezen túlmenően a turizmusnak, mint gazdasági ágazatnak fontos eleme. A ma fiatalja a jövő felnőtt turistája, az iskolai kirándulásokat, közösségi programokat, az ifjúság egyéni szervezésű részvételét a turizmusban, a szociál- és neveléspolitika integrált részének tekintjük.
A kötet egy olyan problémára keresi a választ, ami egyre élesebben rajzolódik ki: azok az oktatási módszerek, amelyek korábban beváltak, sok esetben a jelenlegi diákság körében már kevésbé hatékonyak, vagy élesebben fogalmazva a jelenlegi oktatási struktúra nem tudja kielégíteni a tanulók igényeit, illetve az oktatók céljainak elérését sem támogatja. Ezért időszerűnek éreztük egy olyan könyv közreadását, amely egyenlő mértékben hangsúlyozza az oktatás elméleti, kutatói és gyakorlati megközelítését.
Amikor rátaláltunk a „társadalmi innovációra”, az még csak a szociológusokat érdekelte. A szociológusok – a közgazdászokhoz csatlakozva – a gazdasági innovációk társadalmi vonatkozásait vizsgálták. Mai napig ezt értik társadalmi innováción. Magyarország „tanuló régióit” megismerve (2012–2015) mi más társadalmi (szociális) innovációról kezdtünk beszélni.
Az intellektuális képességzavar az értelmi fogyatékosság fogalmat felváltó, új megjelölés. Azokra a személyekre alkalmazható, akik az intellektuális-kognitív működések, valamint a kortárs csoportokhoz viszonyított adaptív magatartás jelentős akadályozottságával jellemezhetőek.
Az intelligencia és az iskolai teljesítmény közötti kapcsolat egyértelműnek tűnik, azonban csaknem negyven éve egy harvardi kognitív tudós, Howard Gardner olyan fogalmat alkotott, mely megkérdőjelezi ezt az összefüggést. Elmélete szerint nem beszélhetünk intelligenciáról általában, hanem többszörös intelligenciákról...
Az intelligenciakutatás a pszichológia páratlan sikertörténete, ugyanakkor – talán pont ezért – ellentmondásos terület is. Ebben a könyvben a szerző arra vállalkozik, hogy magyar nyelven eddig páratlan részletességgel áttekintse az intelligenciakutatás sokszor provokatív, de ma már nehezen megkérdőjelezhető eredményeit.
Az iskolai légkör és az eredményesség kapcsolatának problémaköre nagyon összetett vizsgálati téma. Széll Krisztián oktatásszociológus-kutató a legmodernebb módszertanokat alkalmazva vizsgálja a kérdést – eredeti, mások által még nem alkalmazott módon nyúl az iskolai, tanulói eredményesség mutatójához.
A könyv fő üzenete, hogy az iskolák akkor lehetnek a szükséges társadalmi változások előmozdítói, ha képessé válnak egészintézményes szinten, minden működési területükön mintát mutatni a fenntarthatóság felé törekvésre, és a diákok egyenrangú félként kezelve be tudnak kapcsolódni a fenntarthatósággal kapcsolatos társadalmi párbeszédbe.
Ebben a könyvben nem általában foglalkozunk az iskolai munkával. Majd’ egy évtizedes kutatásunk során olyan tanárok tevékenységét vizsgáltuk, akik hátrányos helyzetű diákokat oktatnak, olyan diákokat, akiknek a szülei döntően alacsony iskolai végzettségűek. A bemutatott eredmények értékesek lehetnek mindazok számára, akik az oktatási rendszer bármely szintjén kapcsolatba kerülnek olyan diákokkal, akik családjukból nem, vagy kevésbé hozták azt a tudástőkét, amit az iskola elvár.
Winkler Mártát ifjúkora óta szenvedélyesen érdekli a gyermeki látásmód, a gyerekek belső világának megközelíthetősége. Mindaz, amit az orvostudománytól, a pszichológián át a pedagógiáig tudunk a gyerekről – és amit képes az igazán nagy tehetségre jellemző módon elfelejteni is, hogy a pillanatnyi helyzet megoldásában intuíciójára hagyatkozhasson.
Ha a gyerekeket nem annyira az állam és nem is a globális hatalmi központok irányítják egyik vagy másik iskolába, s eloszlásuk mégsem véletlenszerű, akkor az aktorok az iskolafenntartók és új diskurzusok helyi képviselőinek körében keresendők (szakértők és nevelési tanácsadók).
A szöveggyűjtemény címe – Játékpszichológia – sokak számára valószínűleg szokatlan: a fejlődés-, a szociál- és személyiséglélektan egy sajátos ága, amely a gyermeki játék mibenlétével, szerepével foglalkozik.
A kötet írásainak egyik csoportja a domináns téma rendszerszintű szakmapolitikai fejleményeit, a másik a különböző témájú, intézményszintű fejlemények körét tárgyalja.
Ez a kötet a gyermekről, a gyermekkorról szól. Szerzői azt vizsgálják, hogy mi jellemezte az utóbbi kétszáz év gyermekképét Magyarországon.
A fogyatékosságtudomány alig pár évtizedes múltra tekint vissza, míg a szentírások magyarázatai a keletkezésükkel egykorúak. Évezredek teltek el, minden korszaknak más volt a célja – másként látták az emberek magukat, mást és mást gondoltak a világról, Istenről vagy éppen az istenekről. Ennek függvényében változtak a tanítások magyarázatai és módosultak a fordítások szövegei is. Mi volt a cél? Mi volt az üzenet? Ki üzente kiknek kikről?
A mai értelemben vett iskolai könyvtáraknak – mint a többitől valóban elkülöníthető funkcionális könyvtártípusnak – a formálódása egybeesett az enciklopedikus könyvtár felbomlásának időszakával, amikor is a 18-19. században elvált egymástól, és azóta mindmáig elkülöníthető és sajátos jegyeket visel a nemzeti-, a szak- vagy a közművelődési könyvtár is.