Felsőoktatási tankönyvek
Napjainkban tanárnak lenni nagy kihívás, mert nemcsak gyorsan változik körülöttünk a világ, hanem kitágult a tudomány, a megismerhető és megőrzendő ismeretek tárháza is. Így az a klasszikus szerepünk, hogy átadjuk az elődeink és a magunk tudását a minket követőknek, mind tematikájában, mind módszerében megújulásra vár.
Hogyan alkalmazhatók a kooperatív módszerek a betűtanítástól a szövegfeldolgozásig az olvasásórákon? Hogyan fejleszthetők az olvasáshoz nélkülözhetetlen részképességek versekkel, játékos feladatokkal? Hogyan lehet használni a kortárs irodalmat és a drámajátékokat az olvasóvá nevelésben, az olvasás megszerettetésében? Sok kérdésre választ adnak a több mint 30 éve pedagógusként dolgozó szerzők a kiadványban, amelyet alsós tanítóknak és főiskolai hallgatóknak egyaránt ajánlunk.
Minden fontos és lényeges napi tevékenységünket meghatározza a tudatosság, ami alapvetően befolyásolja az életvezetésünket, és természetesen az előbbiek elképzelhetetlenek folyamatos tanulás nélkül. Mindez különösen fontosnak és megkerülhetetlennek látszik a digitális globalizáció, a virtuális kommunikáció és az állandóan változó munkaerőpiac feltételrendszere mellett.
A könyv a finn nemzettudat alakulásának kérdéseit elemzi a 20. század első felében, finn nyelvű történelemkönyvek alapján.
A különféle triangulációtipológiák segítik a kutatási problémák tudományos igényű feldolgozását, átfogó képet rajzolnak a kutatás tárgyáról, alanyáról, folyamatáról.
A múlt század utolsó évtizedeiben a tudás a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legfontosabb tényezőjévé vált, ami erőteljesen befolyásolja a tanulásról és az iskolában elsajátított tudás értékéről való gondolkodást is.
Tudás és menedzsment. Két szó, amit együtt emlegetünk ebben a kötetben. Kiránt-e bennünket a bajból a tudás helyes és hatékony menedzselése? A neves szerzők saját kutatási területük szempontjából világítják meg az előbbi dilemmára adható igen sokrétű válaszokat.
Az Edinburgh-i, úgynevezett „erős programot” bemutató tudásszociológiai szöveggyűjtemény a magyar nyelvű tudományelméleti-tudománytörténeti könyvkiadás régi adósságát törleszti.
Miután mind nyilvánvalóbb, hogy a tudás a gazdasági fejlődés motorja, világszerte megerősödtek azok a kutatások, amelyek az iskolában elsajátított tudás minőségét, hasznosíthatóságát, a gondolkodás fejlettségét vizsgálják. Ebben a folyamatban ismét a középpontba került és új tartalmat nyert a pedagógiai pszichológia két klasszikus fogalma, a tudástranszfer és a problémamegoldás.
Szemlélődés, megértés, okkeresés. E három irányelv vezérelte a tanárokból és egyetemi hallgatókból álló kutatócsoportot e mű írásakor. Különösen fontos e hármas célkitűzés akkor, amikor olyan kényes témát érint az írók tolla, mint az új vallási irányzatok, történelmi egyházakon belül létrejött megújulási mozgalmak pedagógiai törekvései.
A könyv középpontjában a szervezet, illetve annak vezetése áll, amely a környezetével szoros kölcsönhatásban működik. A szervezet és környezete között fennálló kapcsolatok ismerete, azok tudatos felhasználása a vezetési és szervezési tevékenység sikerének alapvető feltétele.
A szervezetek működésének ma már legfontosabb elemévé vált tagjainak munkavégzésük során felhasznált tudása és tehetsége. Ennek következtében a vezetés új feladatokkal bővült, a dolgozók szellemi erejének aktivizálásával. A közvetlen irányítás e tevékenységeit emberi erőforrás menedzsmentnek nevezik.
A könyv a szerző egyetemi felsővezetőként és a hazai felsőoktatási ágazat irányítására rálátó országos testületek és szakértői csoportok tagjaként szerzett gyakorlati tapasztalatain, valamint többéves kutatásán alapul. Ahogy a kutatás, a mű is hiánypótló a magyar tudományban és az oktatásban egyaránt.
Tamás Ildikó e kötetével új dimenziót ad az eddigi gyermek- és diákfolklór-kutatásoknak. A hagyományostól eltérő perspektívából tekint a témára: a kreativitást, a verbális és vizuális kifejezésformák hátterét állítja középpontba. A műfaji átjárhatóságot hangsúlyozza, bemutatja az online és offline tér jelenségeinek kölcsönhatását és azt is, hogy a nyelvi, zenei és képi megnyilvánulások milyen sokrétűen kapcsolódhatnak egymáshoz.
Az iskola világa mindnyájunk közös tapasztalata, hiszen éveket töltünk oktatási intézmények padjaiban. Joggal érezhetjük tehát úgy, hogy ismerjük a társadalomnak ezt az alapvető intézményét. Mészáros György könyve azonban felteszi nekünk a kérdést, hogy valóban ismerjük-e az iskolát, és jól látjuk-e társadalmi létre nevelő szerepét. Tudunk-e más szemmel, eddig nem megszokott nézőpontok alapján tekinteni rá?