Parlando – rubato

Eötvös ​Péter (1944) az ezredforduló legjelentősebb, legtermékenyebb és legsikeresebb operaszerzője. Az 1970-es években írott két korai zenés színpadi kísérlete, a Harakiri és a Radames után, számos hangszeres művet és egy rendkívül aktív karmesteri időszakot követően a Lyoni Operaházban bemutatott Három nővér hozta el számára az operaszerzői világhírt 1998-ban. A Csehov dráma nyomán írott darabját azóta húsz különböző operaház mutatta be, s az eltelt közel két évtizedben kilenc további operát komponált. 2014-2015-ben hat különböző operáját játszották két kontinens kilenc különböző városában. A kötet 2010-ig követi nyomon ezt a páratlan életművet, vagyis kilenc operáról esik benne szó részletesen, de nemcsak kompozícióinak műhelytitkairól vall Eötvös Péter, hanem a szövegkönyvírókhoz és énekesekhez fűződő viszonyáról, az alkotás rejtélyes folyamatáról, az opera műfajának 21. századi nehézségeiről és szépségeiről, személyes életútjáról, pályatársakról, esztétikai alapkérdésekről is. A zenetörténet során sokan és sokszor vizionálták az opera halálát. Eötvös Péter folyamatosan gazdagodó életműve és ez a kötet a bizonyság rá, hogy a műfaj nem halott, még csak nem is gyengélkedik.

Pedro Amaral (1972) portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész. A párizsi Conservatoire-ban szerezte zeneszerzés diplomáját, tanult Eötvös Péternél, doktori disszertációját Karlheinz Stockhausen Momente című művéből írta, s ennek nyomán Stockhausen asszisztenseként vett részt a zeneszerző több projektjében. A kötetet beszélgetőpartnerként és Eötvös Péter monológjainak szerkesztőjeként jegyzi, illetve rövid esszékben vázolja fel az operák tágabb kontextusát, hogy segítse az olvasó tájékozódását Eötvös varázslatos zenei univerzumában.

Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2015.

Fordította: Jancsó Júlia