Mesepedagógia, meseterápia
A mesepedagógia naponta ismétlődő mesélés és mondókázás, a pedagógus közös játéka a gyerekekkel, amely minden résztvevő számára örömforrást jelent. Mesehallgatás közben a gyerek egy olyan világba érkezik, ahol nem létezik lehetetlen. Mesét hallgatva, a mesehősök útját járva új probléma-megoldási módokat, új viselkedésmintákat tanul. A meseterápia a művészetterápia – azon belül a biblioterápia – egyik ága. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt alkalmazható módszer az önismereti céltól egészen a súlyos életválságok megoldásáig.
A biblioterápia, vagyis a „könyvek általi, olvasmányok révén történő gyógyítás”, segítés, támogatás magától értetődő, természetes eszközként kapcsolódik a könyvtárosok mindennapi munkájához. A rendszer kialakításának folyamatosan bővülő koncepcióját, egymásra épülő állomásait kíséri végig a kötet, bemutatva azokat az elméleti és módszertani specialitásokat, melyek miatt szerénytelenség nélkül nevezhető „szentendrei modell”-nek ez a történet.
A kötet tanulmányaiban a klasszikus epikus szájhagyományra vonatkozó elemzések mellett a kortárs folklór jelenségei is sorra kerülnek: az angyalok óvó-elhárító tevékenységét alátámasztó, az interneten és a könyvesboltok polcain egyaránt nagy népszerűségnek örvendő elbeszélések variálódásáról és előképeiről éppen úgy képet kaphatunk, mint az eltűnő stopposról, a szőnyegbe tekert és elveszített halott nagymamáról...
A könyv célja, hogy a mese szerepének, jelentőségének, komplex módszertanának korszerű megközelítése(i) révén motiváló élményt és gyakorlati segítséget nyújtson az óvodapedagógusoknak, a tanítóknak a mindennapi mesefeldolgozásokhoz.
Mi történik egy meseterápiás csoportban? Miben különböznek a saját élményű mesecsoportok más önismereti csoportoktól? Elsősorban abban, hogy a mese veszi át a terapeuta szerepét: biztonságot teremt, vezet, kérdez, tükröz, állít és megfejtésre váró, indirekt tanácsokkal látja el a csoport tagjait. Boldizsár Ildikó tizenhárom év csoporttapasztalatait gyűjtötte össze új kötetében.
Az esszékötet kitér a tündérmesék szerkezete által hordozott üzenetekre és azokra a fontos erkölcsi tulajdonságokra – az emberi együttműködés, az egymás iránti bizalom, az empátia –, melyeket ezek a mesék közvetítenek.
A könyvet hiánypótlónak véljük, hiszen jórészt a mesemondás hagyományos gyakorlatára és ma is hasznosítható technikájára koncentrál, nem kizárólag elméleti összefoglalás.
Bruno Bettelheim gyermekpszichológus a mesék részletes elemzése során bemutatja, hogy a felnőtt ésszel ijesztőnek és kegyetlennek tűnő mesemotívumok milyen módon vesznek részt a gyermek lelki „anyagcseréjében”, és hogyan segítenek megoldani a valóban ijesztő konfliktusokat.
A mese világáról szól ez az összeállítás, amelynek majd minden írásában előfordul hivatkozás a „híd”-ra, mely nem csak (gyermeki?) álmaink és a valóság között tátongó szakadékokat képes áthidalni, hanem emberi világunk teljesség-elvű dimenziói felé vezet.
A Népmesekincstár Plusz soron következő, 70 zsidó mesét, legendát és történetet összegyűjtő válogatáskötete több évtizedes hiányt pótol. A csodákkal és hittel teli, ravasz és bölcs, olykor szívfacsaró, máskor humoros történetek az élet legfontosabb kérdéseit és a jellegzetes zsidó ünnepeket járják körül.
Az európai mesekincs legarchaikusabb rétegéhez tartozó orosz mesék világa talán sötétebb tónusúnak tűnik a magyar népmeséknél, de a mesékbe rejtett jó tanácsok, próbatételek és megoldási technikák valódi bölcseleti anyaggá formálják a meseanyagot. Még vonzóbbá teszi a gyűjteményt, hogy Vlagyimir Propp, a híres mesekutató is erre építette meseelméletét, példát adva az európai mesék további kutatásához és értelmezéséhez.
„Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje... Játék, szerelem, álmok – Boldizsár Ildikó gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóló meséinek költői szépségét Szegedi Katalin rajzai teszik teljessé.
A maga nemében egyedülálló kötetben található történetek a kisgyerekek és a kiskamaszok nyelvén szólnak pszichés betegségekről, azok tüneteiről és gyakran családi drámákba forduló következményeiről.
A Mosoly Alapítvány módszertani kiadványsorozatának első kötetét a gyógyító terápiás történeteknek és meséknek szenteltük. Olyan történeteket válogattunk a könyvbe, melyeket traumát átélt gyerekeknek mesélhetnek a szülők vagy a különböző területről érkező szakemberek.
Az élet értelme a tündérmesékben Bárdos József negyedik kötete a tündérmesékről. Valamennyire jellemző, hogy egyszerre szól a szakemberekhez és az érdeklődőkhöz, azaz minden érintetthez, a pedagógusokhoz és a szülőkhöz is. Ebben a munkájában azt veszi számba, hogy miképpen segíthetik a tündérmesék a mai, megváltozott, nagyvárosi térben és időben tébláboló, a virtualitásba és a plázavilágba menekülő fiatalokat, hogy rátaláljanak saját útjukra, hogy életük eseményeinek ne csak véletlenszerű szereplői, hanem tudatos alakítói, megélői legyenek.
Igazi vándorútra indul Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, hogy megszabaduljon a szomorúságától... Boldizsár Ildikó végtelen derűvel szövi át a nehéz kérdéseket, vigaszt, erőt és megnyugvást adva azoknak, akik éppen az igazi vándorutak titkát keresik. A könyvet Szegedi Katalin képei teszik teljessé.
Weöres Sándor verseinek népszerűsítése akkor lehetséges, ha az anyukák, az óvodapedagógusok, a tanítók, a tanárok és a gyermekek, óvodások, iskolások együtt mondják a szövegeket. Az első rész főszereplője: Bóbita. A második részben a könyv arra biztatja a kicsiket és a nagyokat, hogy írják, rajzolják le, milyen további gondolataik támadtak; hogyan lehetne újabb, más ötletekkel folytatni, amit Weöres Sándor versei indítottak el.
A tündérmesék mindent tudnak az emberről. A családi szerepekről, belső konfliktusokról is többet elmondanak, mint akármilyen korszerű pszichológiakönyv. Igaz, mindenről a maguk képi nyelvén beszélnek...
Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk – s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket...
Bajzáth Mária mesepedagógus nagy sikerű Népmesekincstár-sorozata a várva várt, kiskamaszoknak szóló népmese-válogatással bővül. Az Én, senki, segítség című könyv – címében hordozva az erre az életkorra igencsak jellemző problémákat – meséivel a 9 éves és annál idősebb korosztályt szólítja meg, és nekik kínálja, ha nem is a megoldást, de a mese felszabadító erejét, legyen szó közös mesélésről vagy önálló olvasásról.
A Népmesekincstár Plusz-sorozat negyedik darabja hiánypótló a családok és pedagógusok számára. A kötetbe válogatott mesék a természettel egységben és harmóniában élés örömeiről és nehézségeiről üzennek, és a 21. századi ember számára is életbe vágóan fontos kérdéseket vetnek fel és válaszolnak meg.