Osiris Kiadó
Az Osiris Kiadó az elmúlt negyedszázadban az egyik legismertebb és legigényesebb magyarországi tudományos és szépirodalmi könyvműhellyé vált. 1994-es indulása óta meghatározó szerepet tölt be a hazai humán és társadalomtudományi, felsőoktatási és szépirodalmi könyvkiadásban, s egyben szellemi műhelyként is működik. Tudományos, felsőoktatási és igényes ismeretterjesztő könyvei a magyar humán értelmiség, az egyetemi hallgatók és a művelt, érdeklődő olvasók számára készülnek.
A kötet a világszerte legelterjedtebb személyiség-lélektani kézikönyvek egyike. A szerzők egyszerű, ám szakszerű nyelven, könnyen áttekinthető szerkezetben mutatják be a személyiség megértésére irányuló különböző megközelítésmódok és irányzatok legfontosabb elméleteit és legfrissebb kutatási eredményeit. (4. javított kiadás)
A Szerzők és szerkesztők kézikönyvének első kiadása 1996-ban jelent meg, a második 2005-ben. Ez utóbbi kiadás óta immár 13 év telt el, s a kézikönyvek legalább egy évtizedenként jelentős átdolgozásra szorulnak. Különösen a digitális forradalom korában. Ez a folyamat ugyanis alaposan felforgatta a magyar könyvkiadás hagyományos világát is...
A kötet célja az, hogy bemutassa a modern szociálpolitika fő jellemzőit Európában és ezen belül Magyarországon, követve azt az utat, melyet a jóléti állam alig több mint száz évvel ezelőtti kezdeteitől napjainkig megtett.
Piaget munkásságát nem kell bemutatni a magyar értelmiségi közönségnek. Mint pszichológus, s mint filozófus is jól ismert. Ez a kötete négy évtized alatt írott szociológiai tanulmányait fogja egybe.
A közmondásokat és szólásokat folklórműfajnak tartjuk, de helyesebb, ha szóbeliséget mondunk, mert azok a helyzetek, amelyekben elhangzanak, nem csupán a folklór körébe tartoznak, hanem az emberi kommunikáció számtalan esetében létrejöhetnek.
Kosztolányi rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, a legtöbbet persze magyar írókról, magyar művekről. A Tükörfolyosó minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye ezeknek az írásoknak.
A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író.
A riport-szociográfia a 2000-es évek első évtizedének legsúlyosabb, gyilkosságokba torkolló etnikai jellegű konfliktusait dolgozza föl az oknyomozó újságírás és az irodalmi szociográfia módszereivel.
Kierkegaard a Vagy-vagy megjelenésével egy időben írja: „Életem elért a végsőkig; undorodom a létezéstől, mely ízetlen, sótlan és értelmetlen. S még ha Pierrot-nál is éhesebb lennék, sem tudnám lenyelni az emberek magyarázatát! Ujjunkat a földbe dugjuk, hogy azt megszagolva meg tudjuk, hol is vagyunk, én ujjamat a létezésbe dugom – s nem érzek semmit. Hol vagyok? Mi a világ? Mit takar ez a szó? Ki csalt bele az egészbe, s hagy itt most megfürödve? Ki vagyok? Hogyan kerültem a világba, miért nem kérdeztek meg előbb, miért nem tudatták velem korábban az erkölcsöket és a szokásokat? Egyszerűen belöktek a sorba, mintha csak egy lélekkufár portékája lennék.”
Arany János az irodalom minden csínját-bínját ismerte: nemcsak mint nagy költő, de mint mesterember is, a szakma legalaposabb értője. Irodalmunkban egyedülálló formatökélye kortársait bámulatba ejtette, a következő nemzedékeket viszont elbátortalanította.
Berzsenyi Dániel a magyar költészet egyik legnagyobbja. Verseiben mindig az emberlét legalapvetőbb kérdéseit sikerül megszólaltatnia.
Ma már világosan láthatjuk, hogy Arany látszólagos elzárkózása a külvilágtól nem a gőg jele volt, hanem a testi nyomorúság és a kínzó betegségek eltitkolásának szándékát értelmezték többen ilyen módon félre. Arany szinte foglya lett egy olyan beállításnak, amely őt írófejedelemnek akarta beállítani, miközben saját alkatától ez teljesen idegen volt.
A kötet legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruálja Petőfi Sándor életét és munkásságát. Nem akarja módosítani a nemzettudatban élő Petőfi-képet, sem mítoszépítő, sem mítoszromboló szándék nem vezeti.