Osiris Kiadó
Az Osiris Kiadó az elmúlt negyedszázadban az egyik legismertebb és legigényesebb magyarországi tudományos és szépirodalmi könyvműhellyé vált. 1994-es indulása óta meghatározó szerepet tölt be a hazai humán és társadalomtudományi, felsőoktatási és szépirodalmi könyvkiadásban, s egyben szellemi műhelyként is működik. Tudományos, felsőoktatási és igényes ismeretterjesztő könyvei a magyar humán értelmiség, az egyetemi hallgatók és a művelt, érdeklődő olvasók számára készülnek.
Ez a könyv a Biblia történetét tekinti át a népi hagyományokig és mítoszokig visszanyúló eredetétől a jelenbeli értelmezésekig. Bemutatja a Biblia keletkezését, áthagyományozását és terjedését, s azt, hogyan olvasták és használták az ókortól napjainkig, az eredeti nyelveken és fordításokban.
A 2001-es beregi árvíz nem természeti katasztrófa volt, hanem tömény politika – állítja ez a könyv. És tömény politika az utána következő kártalanítás is, amelyet az egymást követő kormányzatok három év alatt sem tudtak lezárni. Jelenségei, visszásságai nem kivételek, hanem törvényszerű következményei a hazai viszonyoknak.
„Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem.” Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után.
A monográfia Zrínyi költészetének átfogó értelmezésére vállalkozik. Szempontja a történeti poétika: az Adriai tengernek Syrenaiát a korabeli költői iskolák vitáinak kontextusában mutatja be. E viták, főként a Zrínyi számára mértéket jelentő itáliai közegben, a modernség fogalmának értelmezése körül zajlottak, a klasszicizáló és vallásos megújulást hirdető irányzat és a nyelvi és történetfilozófiai szkepszisét retorizált érzékiséggel ellensúlyozó mozgalom között.
Ronald J. Comer enciklopédikus igényű vállalkozása nemcsak a pszichológusok számára, hanem a szociális munkások, a gyógypedagógusok képzésében, a mentálhigiénés szakemberek posztgraduális képzésében és továbbképzésében is nélkülözhetetlen, egyúttal fontos kézikönyv pedagógusok, ifjúság- és családvédők számára is.
A lírai műfajok mint a nyelvben testet öltő formák (dal, óda, elégia, epigramma stb.) más és más nyelvi, stiláris, poétikai, retorikai, esztétikai, grammatikai, szemantikai rendszerek sajátosságait hordozzák, és ezek átszínezik mind a stíluskorszakot, mind az alkotó egyéni stílusát. A kötetben bemutatott alkotások egyúttal a magyar líratörténet fontos állomásai is, a válogatás keretet ad az egymást váltó stíluskorszakoknak.
Ez a könyv kézenfekvő, de mind ez idáig ki nem aknázott ötletre épül: egymás tükrében próbálja meg értelmezni az 1840-es évek két legnagyobb magyar irodalmi tehetségének, Jókai Mórnak és Petőfi Sándornak az életművét. A két jelentős kortárs, az egy ideig egymással is szoros barátságot ápoló Petőfi Sándor és Jókai Mór munkássága ugyanis számos módon kapcsolódott össze.
Bonfininek sikerült olyan művet alkotnia, amelyet évszázadokig nem lehetett megismételni. Hogy az utókor mire tartotta, nemcsak a seregnyi kiadás jelzi, hanem az a tény is, hogy adataiban, a magyar történelemről alkotott felfogásában jószerivel a XIX. századig iránymutató maradt.
150 évvel ezelőtt, 1865. december 11-én avatták fel a Magyar Tudományos Akadémia palotáját, amely Pest városának kitüntetett helyén, a Duna partján, a Lánchíd pesti hídfőjének közelében épült fel. Kötetünk ennek az emblematikus épületnek fordulatokban gazdag építéstörténetét dolgozza fel.
A könyv a kommunikáció és a nyilvánosság habermasi értelmezésének kritikai felülvizsgálatára vállalkozik. Fel kívánja vetni azokat a – kritikai elméletben előkerült vagy háttérbe szorított – kulturális kérdéseket, amelyek a médiakutatás mai elmélete és gyakorlata számára égetően fontosak.
A szerzőpáros műve a különféle médiumok történetét taglalja 1751-től egészen az internetig. Médián elsődlegesen a könyvet és az időszaki sajtót értik, de a 20. század történetében fontos szerepet játszanak a kép-, illetve hangátvitellel működő médiumok is: 1940-et megelőzően a rádió és a mozifilm, később, a 20. század második felében pedig a televízió, a videó, az elektronikus játékok és a telematikus hálózatok.
A könyv egyszerre fontos neveléstörténeti forrás, gazdag szociográfia és finom szociálpszichológiai munka.
Minden szakma annyira tudományos, amennyire a módszerei azok. Ez a könyv összegzése mindannak, amit ma tudunk arról, hogyan kell jó tudományt csinálni a pszichológiában kvantitatív és kvalitatív módon.
A lelki betegségek elleni harc egyetlen hatásos fegyvere: saját gyermekkorunk egyedi és egyszeri történetének érzelmi felfedezése. Meg tudunk-e valaha is szabadulni minden illúziónktól?
Történész ritkán szánja rá magát, hogy számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy színt valljon elvi és módszertani kérdésekről...
A könyv összefoglalja mindazt, amit mindenkinek, aki tudományos írásba kezd, tudnia kell vagy legalábbis tudnia illene. Bár elsősorban a tudományos írást elkezdő, azzal viaskodó diákoknak szól, de azok is hasznosítani tudják, akik az egyetemeken a szakdolgozati követelményeket fogalmazzák meg. Így ezek a követelmények a jövőben talán a mainál valamivel egységesebbek lesznek.
William James A vallási élmény változatai (Varieties of religious experience) című munkája a vallásfilozófia és -pszichológia úttörő műve, amely Émile Durkheim és Max Weber művei mellé állítható, ugyanakkor olvasmányosabb, mivel több empirikus anyagot, esettanulmányt tartalmaz.
Az adatvédelmi jogot a teljesség igényével, az elméleti alapoktól a gyakorlati értelmezési kérdésekig tárgyaló – a hatályos törvény kommentárját is magában foglaló – munka először jelent meg a magyar könyvpiacon.
Egyik legnagyszerűbb költőnk versei ebben a kötetben az Ady által összeállított kötetek szerkezetében és sorrendjében követik egymást, kivéve Az utolsó hajók anyagát és a kötetbe fel nem vett verseket.
A kötet Ady Endre prózai munkáiból (publicisztika, novellák, levelek) ad bőséges válogatást. A szerkesztő a korpusz legjavát igyekezett kiválogatni. Ady újságírói-publicisztikai teljesítménye jelentőségében és minőségében nem sokkal marad el költői életművétől, de Ady mint publicista szinte teljesen kikopott a köztudatból, életművének ezt a részét háttérbe szorította a költő Ady.
„Újra kellene olvasni Aranyt! S nem az iskola szemével!” – hányszor hangzott már fel a kegyes óhaj, s hányszor maradt meghallgatatlanul? Újra kell olvasnunk a magunk számára Aranyt, hogy fennkölt Atyából beszélgetőtársunkká, kortárs szerzővé váljék ismét: akivel kommunikálni lehet olvasás közben – hátha van olyasmi, amiről ugyanazt gondoljuk (akkor is, ha ő persze jobban meg tudja fogalmazni a magáét…).