Nyugat-dunántúli szabadrajzú hímzések

Beszprémy Józsefné hímző népi iparművész, a népművésze mestere meghatározó alakja a hagyományokon alapuló hímzőkultúránk továbbéltetőinek. Szűkebb pátriájában, a dunántúli térségben folytatott gyűjtő, kutató és feldolgozó munkájával, valamint egyéni alkotói tevékenységével egyaránt olyan maradandót alkotott, ami példa lehet az ezzel a területtel foglalkozók számára.

Feldolgozása egyrészről visszaemlékezéseit, másrészről a nyugat-dunántúli hímzésekről készült újabb feltárásait, feldolgozásait tartalmazza. A munka első része mindenekelőtt Beszprémy Józsefné életútját tárja elénk, megismerhetjük családi hátterét, tanulmányait, egyéni sorsa alakulását. Ez a fejezet azonban korán sem merül ki egy egyéni életút ismertetésében, bemutatásában. Beszprémy Józsefné munkássága bemutatása révén nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy milyen szerepet vállalt fel hagyományos népi kultúránk továbbéltetése terén, hanem komoly ismereteket szerezhetünk egy térség – nevezetesen Vas és Zala megye – egykori hímző szakköreinek létrejöttéről, képzési, továbbképzési formáiról, eredményeiről, az országosan is meghatározó Velemi Stúdió megalakulásáról, formálódásáról és működéséről is. A feldolgozás ezen része ezáltal pótolhatatlan kultúrtörténeti jelentőséggel is bír. Napjainkban már alig találunk olyan egyéniségeket, akik az ún. „hőskorszak” képviselőiként, aktív közreműködői és tanúi voltak annak az időszaknak, amikor is szakemberek és alkotók együttesen, lépésről-lépésre, saját munkájukkal hozták létre és teremtették meg a hagyományos kézművesség továbbéltetéséhez szükséges feltételeket és körülményeket. Beszprémy Józsefné ezen ritka egyéniségek közé tartozik, azok közé, akik időt, fáradtságot nem ismerve, vállalt feladatuk elkötelezett képviselőjeként évtizedeken át következetesen és szerényen tették a dolgukat annak érdekében, hogy megmentsék, megőrizzék és továbbadják Kárpát-medencei népi kultúránk szinte egyedülállóan gazdag értékeit. 1962-től a Sárvári Járási Művelődési Ház munkatársaként, majd megyei szakreferensként (1971), 1975-től pedig a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ főállású előadójaként végzett szervező és oktatói tevékenysége szinte párját ritkítja. Felismerve munkája értelmét, rendkívüli fontosságát, a mezőgazdaságban dolgozó lányok-asszonyok idejéhez igazodóan szívesen vállalta a kiutazásokkal járó törődéseket, fáradalmakat, kényelmetlenségeket is. Oktatói munkája nagyságrendjét mi sem mutathatja jobban, mint az, hogy 1965-ben Vas megyében közreműködésével már 34 szakkör indult be a felnőtt és gyermek korcsoportokban. A szűkebb, helyi képzések hamarosan országos színterű oktatássá bővültek

A szakköri munka beindításának, a különböző szintű képzéseknek, oktatásoknak az eredményei is jelentkeztek. Az egész évi szakköri munka terméseit sorra mutatták be az egyes településeken megrendezett kiállítások, melyeknek Beszprémy Józsefné is nagy jelentőséget tulajdonított, hiszen ünnepnek számítottak egy falu életében, s az ismeretterjesztés és az ízlésnevelés szempontjából is felbecsülhetetlen szerepük volt. S egyre inkább jelentkeztek az egyéni alkotói sikerek, eredmények is. Beszprémy Józsefné a hagyományos hímzőkultúránkat alkotó módon továbbéltetők közösségének egyre inkább etalonjává vált, számos szakmai díj és elismerés is alátámasztotta mindezt.

Beszprémy Józsefné nemcsak hímzéshagyományunk továbbéltetése terén tett sokat, a Velemi Stúdió megalakításával és beüzemeltetésével népi kultúránk egyéb területeit is nagyban segítette. Ma, amikor ismét napirendre került a szakköri kereteken belül folyó képzési, továbbképzési forma, annak újraindítása, újraszervezése, mindazok az ismeretek és tapasztalatok, melyek Beszprémy Józsefné munkája során is felhalmozódtak, napjainkban is sokat segíthetnek, mintául szolgálhatnak.

Beszprémy Józsefné már fiatalon Vas megye hímző hagyományainak feltárásán, megismerésén, összegyűjtésén és megismertetésén fáradozott. Ekkor még publikációkban semmi vasi vonatkozású munka nem volt fellelhető, ennek a térségnek a hímzőkultúrája teljesen feltáratlan volt. A téma kutatása terén tehát úttörő munkát vállalt magára. Kitartó, állhatatos és következetes gyűjtőmunkájának köszönhetjük, hogy ezen térség rendkívül archaikus hímzésanyaga ismertté vált mindnyájunk számára, s nem merült a feledés homályába. A feltárás során pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a térség korai polgárosodása eredményeként ezek a hímzések a néprajzi kutatások megindulásakor már csak néma emlékként bukkantak fel és őrződtek meg múzeumi gyűjteményekben. Beszprémy Józsefné sorra kereste fel ezeket a gyűjteményeket, a megtalált hímzésanyagokat hosszasan tanulmányozva, rögzítve, lerajzolva tért haza, ahol aztán újratanította azokat abban a közösségben, ahol egykoron megszülettek, formálódtak, kialakultak, használatban voltak. Kutatásai és feltárásai eredményeit nemcsak a hímzők számára szervezett tanfolyamokon, képzéseken ismerhették meg az érdeklődők, hanem elkészültek azok az összegző tanulmányok is, melyek segítségével az eddiginél sokkal árnyaltabb és szakszerűbb kép rajzolódott ki előttünk a dunántúli hímzésekről. A „Nyugat-Dunántúli szabadrajzú hímzések” című mintagyűjteményének első kötetét Szombathelyen az MMIK, míg az újabb gyűjtésekkel gyarapodott második kötetét a Magyar Művelődési Intézet adta ki. Mindegyikben 50-50 minta található. Fél Edit, a neves néprajzkutató a mintagyűjtemény ajánlásában rámutat Beszprémy Józsefné feldolgozása igazi értékére, nevezetesen arra, hogy a több évtizedes gyakorlattal bíró szerző olyan mintákat ad közre amelyeken már elvégezte azt a szükséges, minimális egyszerűsítést, néhol korrekciót is, melyeket az újravarráshoz szükségesnek vélt, szükségesnek tartott elvégezni. Ehhez kellett az a hozzáértés, nagy tapasztalat és gyakorlat, néhol beleérzés is, amivel Beszprémy Józsefné rendelkezik. A közreadott minták és a munkában megfogalmazott ismeretanyag révén a feldolgozás a térség hímzésanyaga megismerése számára nélkülözhetetlen és pótolhatatlan kézikönyvvé vált.

Beszprémy Józsefné feldolgozásai között feltétlenül meg kell említenünk az 1996-ban megjelent „Vas Megye Népművészete” című kötetben Baloghné Horváth Teréziával közösen elkészített munkáját is. Feltáró és gyűjtő munkáját ma is szinte kifogyhatatlan energiával folytatja, hajtja őt a kutatási vágy, a felfedezés öröme, s az is, hogy minél több mintát találjon még és tárjon fel a fiatalabb nemzedék számára, hajtja tovább az ügy iránti lankadatlan elkötelezettsége, elhivatottsága is, melynek egész eddigi életét szentelte.

50 oldal + hímzésminták

Hagyományok Háza, 2015.

A mintákat feldolgozta és tervezte, a rajzokat készítette: Beszprémy Józsefné népi iparművész, a Népművészet Mestere; Kerekes Endréné népi iparművész, Életfa-díjas; Varga Mária népi iparművész

Lektor: Dr. V. Szathmáry Ibolya néprajzkutató

Sorozatszerkesztő: Beszprémy Katalin