Neveléselmélet gyakorlatközelben

1999 nyarán elment közülünk egy nagy formátumú, hosszú és gazdag életet élő személyiség, Majzik Lászlóné, a hazai pedagógia egyik jelentős személyisége. 2004. december 3-án, halála után öt évvel, a Magyar Tudományos Akadémián felolvasó ülésre gyűltek össze tisztelői, barátai, akik hat jelentős neveléstudományi kutató előadását hallgathatták meg. Az előadók (Zrinszky László, Mihály Ottó, Szekszárdi Júlia, Hunyady Györgyné, Mátrai Zsuzsa és Csoma Gyula) saját kutatómunkájuk egy-egy olyan fejezetének a bemutatásával emlékeztek rá, amely valamilyen módon gondolatilag kötődik munkásságához. Szinte mindegyik előadás utal arra, ki mit tanulhatott Majzik Lászlónétól, a vele való emberi és munkakapcsolat milyen meghatározó élményt, gondolatot adott, amely aztán beépült kutatói tevékenységébe. Ezeket az előadásokat tartalmazza az „emlékkötet” első része, melyet kiegészít két tanulmány: Majzik Lászlóné nemzetközi pedagógiai tájékoztatásban betöltött szerepéről (Schüttler Tamás) és az Országos Pedagógiai Intézetben végzett munkájáról (Báthory Zoltán), amelyek teljesebbé és árnyaltabbá teszik a személyiségéről és munkájáról alkotott képet. Az „emlékkötet” második részében Majzik Lászlóné munkáiból válogattunk. Kandidátusi fokozatának elnyeréséhez írott téziseinek a részletei azért érdekesek, mert gondolatai a nevelési eredményvizsgálatról mint „cseppben a tenger” mutatják, milyen modern neveléstudományi gondolkodó volt valójában, aki korát megelőzve ismerte fel az értékelés pedagógiai folyamatokban játszott fontosságát.

Műszaki Könyvkiadó, 2005.

MK-4041-8

Szerkesztette: Budai Ágnes