Tanulmánykötetek
A magyar és nemzetközi összehasonlító foklorisztikai tanulmányok számos területen vizsgálják a folklór és az irodalom, valamint a nemzetközi folklór összefüggéseit.
Kiadványunk a Horváth István által és segítségével készült, eddig kiadatlan korai hangfelvételeket adja közre, ugyanakkor áttekintést nyújt folklórszemléletéről, és a magyarózdi zenés-táncos népszokásokról. (kétnyelvű kiadvány)
A zoboraljai néprajzkutató, Jókai Mária sorozata a Nyitra-vidéki ünnepi népszokásokat, hagyományokat mutatja be. Egy-egy kötet évszakonként haladva járja végig az év jeles ünnepeit. Ez a sorozat záró kötete az őszi időszak szokásaival. A fotókkal kiegészített kötet a Nyitra vidékének népi hagyományait eleveníti fel (őszi munkák, jeles napok, búcsúk, bevonulás, katonaélet, lakodalom, játékok).
Ez a könyv az orosz vallásos népénekek gyűjteménye. Ez a költészet – Erdélyi Zsuzsanna szavaival élve – „a templomok árnyékában”, „paraliturgiai énekekként” született meg a nép lelkében.
A kötet a hazai történeti folklorisztika egyik alapvető területéről, a 19. századi magyar népmesegyűjtésről és -kiadásról nyújt sokoldalú képet. Különböző szempontok mentén mutatja be, hogyan hozták létre a korszak ismert és kevésbé ismert képviselői a népmese műfaját a kéziratos és a nyomtatott írásbeliségben.
Könyvünk új oldalról közelíti meg a tradicionális, mindennapi tárgyak bemutatását. Azt vizsgáljuk, hogy az ember a környezetéhez való funkcionális alkalmazkodás eredményeképpen, a célszerűséget előtérbe helyezve, milyen sokszínűen ragadja meg az őt körülvevő természet kínálatát, milyen sokrétűen hasznosítja annak adottságait, az életterében fellelhető növényeket.
Bosnyák Sándor az ötvenes évek végétől kötetekre való értékes folklórszöveget gyűjtött, így a magyar néphit, hiedelem- és történeti mondák terén talán neki van a legnagyobb gyűjteménye.
A kötetben közölt írások nagy részének közös magja a jelenkutatás: a hagyományos kultúrák közelmúltban bekövetkezett változásai, a falusi és városi közösségeknek a jelen kihívásaira adott speciális válaszai.
A kötet szerzői a paraszti kultúra és az állam, a társadalom jelentette környezet történetileg meghatározott és változó viszonyának néprajzi módszerű bemutatását vállalják.
Az MTA Néprajzi Kutatóintézete évkönyvének ez a kötete a 18. századi szövegfolklór néhány műfajáról, a paraszti írásbeliségről, a boszorkányhiedelmekről, a népi vallásosságról szóló tanulmányokat gyűjti egybe.
A paraszti öltözet ma is elkészíthető elemeit mutatja be a szerző. A szabásrajzok ahhoz is támpontot adnak, hogyan lehet a régi viseletdarabokat a mához idomítani, a régi hímzésből vett motívumokkal díszíteni.
Kötetünk 8250 örök érvényű igazságot tartalmaz szótárszerű elrendezésben. A nyelvünk hajdani gondolati-érzelmi gazdagságát bemutató kézikönyv ezeket értelmezi, s ahol szükséges, néprajzi-művelődéstörténeti megjegyzésekkel egészíti ki őket, mindezt népszerűsítő formában ‒ ám tudományos igényességgel, a nagyközönség számára összeállítva.
Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Egy hangulatában, táji karakterében, máig továbbélő világ sejlik fel a kötetben, amely az utóbbi évek leletmentő folklórgyűjtéseit adja közre.
Ez a kötet a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Szemléletét a tudománytörténet újabb, konstruktivista felfogásmódja határozza meg. Bemutatja azokat a törekvéseket, amelyek folyamatában és eredményeként létrejött Magyarországon a „néprajzi múzeum” mint intézménytípus a maga sajátos helyi változatában.
Végre elkészült az első, átfogó jellegű történeti áttekintés a magyarországi néprajzi filmezésről. A szerző nem pusztán kívülről szemlélve írta meg ezt a történetet, hanem az alkotó, a filmkészítő gyakorlati tapasztalataival kiegészítve írt az elméleti és a módszertani kérdésekről.
E könyvvel egy tájegységen, Rábaközön belüli virtuális utazásra hívom önöket, amelyben a népzene ösvényein haladunk. Az ember jártában-keltében is tapasztalhat számára érdekes jelenségeket. Sokan vannak, akik kedvelik a zenét, és annak forrásvidékén, a népzenében lelik örömüket: akár muzsikálnak, akár énekelik dalainkat, még dúdolgatva is meglelik benne a szépet, az érdekeset – ahogy 1000 éve Gellért püspök figyelt fel egy dalra, amelyet a munkáját végző leány énekelt.
Vörös Ferenc könyve a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába, a határon túli magyarság névhasználatának vizsgálatába kalauzolja el az Olvasót. Olyan kérdésekről esik szó a kötetben, hogy miképpen befolyásolták a határon túli magyarok névhasználatát a 20. századi történelmi változások, milyen különbségek figyelhetők meg az egyes régiók között, miért fontos a nevek vizsgálata a nyelvpolitika számára.
A könyv tizenkét írása a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába és a nyelvjáráskutatás múltjába nyújt betekintést.