Tanulmánykötetek
Mesék, mondák, anekdoták Oromhegyesről. Szövegkönyvvel ellátott népmese-DVD – a népmese iránt érdeklődő felnőtteknek!
Czérna Miklós (a Népművészet Mestere) a bácskai Oromhegyesen (Szerbia) élő idős gazdálkodó. Ízes tájszólásban elmondott történetei, meséi a magyar folklór hagyományos elbeszélő és mesemondó stílusát mutatják be, a régmúlt hiedelmeit, szokásait idézik föl.
Az olvasó bizonyára különösnek találja e gyűjteményt: dalok, mondókák Győrből és Győrről. Hiszen mondókák, dalok, melyek jórészt népköltészeti alkotások, úgy tudjuk, nem nagy ipari városokban találhatók. Ha ilyet keresnek a gyűjtők, eleve elkerülik nem csak a nagy, de még a kisebb városokat is. Bartók a népies műdalt egyenesen városi népzenének nevezi, és úgy beszél róla, mint a népdalnak, ahogyan ő nevezte: parasztzenének ellenpólusáról.
Kívánjuk, hogy e kötet nyomán keljenek új életre Sokoróalja dalai, olvasói ismerjék meg jobban ezt a tájat, s ne csak örömet szerezzen azoknak, akik élnek dalaival, vagy tőlük hallgatják, hanem kivált lakosaiban növelje szülőföldjük szeretetét, szolgálja azonosságuk megtartását. A kötet 410 népdalt tartalmaz.
Immár harmadik alkalommal jelent meg Dr. Barsi Ernő Daloló Szigetköz című munkája. A kötetben a dalok mellett azok általános néprajzi hátterét is megtalálhatjuk. Segítséget nyújt a hagyományőrző együtteseknek, iskoláknak, de a népdalok kedvelői és a téma iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják.
Hogyan változtak az ételeink az idők folyamán, és mi volt ebben a kivagyiság szerepe? Miféle hadicseleket alkalmaztak egymás ellen kórokozók és betegek évszázadokon keresztül? Miként változott a hírek terjedése a postakocsitól a táviratig és tovább? Milyen új élményeket hozott a vonat, a mozi, az autó, a repülés vagy a számítógép? (...)
Katona Irén óvónőként dolgozott, majd a falubéli gyerekekkel bábcsoportot alakított, a bábok jelenleg egy mesebeli múzeumban pihennek. Tudatosan fordult a környékbeli bárándi, nagy-sárréti és magyar hagyományokhoz, a magyar népmesék, ünnepek, játékok és a környező falusi világ szerves részét képezte az óvodai életnek.
Takács György kötetében mintegy négyszáz ráolvasást közöl, amelyeket 1995 februárja és 2008 novembere között gyűjtött a csíki, gyergyói és kászoni székelyek, valamint a gyimesi, hárompataki és Úz menti csángók körében, jórészt tehát a hajdani Csíkszék, a későbbi Csík vármegye területén.
A kötet célja, hogy ne mozaikszerű, hanem koherens kép alakulhasson ki az olvasóban Görög Veronika fő kutatásairól: az etnikai, illetve társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek ábrázolásáról és értelmezéséről az afrikai, európai vagy csak magyar folklórban.
Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg.
A kötet a 18. század végi népi mentalitás egyik eddig legizgalmasabb dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekezetű népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiségi gondolkodásra is fényt vet, jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni lelkészek a népi képzeletvilágba.
A PTE Néprajz Tanszék összes oktatója írt a kötetbe tanulmányt a tanszék alapítójának tiszteletére, mégpedig éppen folyó, aktuális kutatásaiból. A cikkek majd mindegyike az ezredfordulóhoz, a magyarság „Európához csatlakozásához”, a globalizációhoz kapcsolódó változási folyamatokkal, azok néprajzi, antropológiai vetületeivel foglalkozik.
Könyvünkben a gyöngy sokféle alkalmazását korszakonként, egységes szempontok szerint ismertetjük. Érintjük a jellemző gyöngyféléket, a folyamatosan bővülő beszerzési forrásokat, valamint az egyes technikai sajátosságokat. Foglalkozunk a jellemző gyöngyfelhasználási módokkal: az önálló gyöngyékszerekkel, továbbá a ruházathoz szorosan kapcsolódó gyöngyös díszítőelemekkel.
A szerző halászcsaládból származik, negyven éve halász, a Magyar Halászatért Emlékérem tulajdonosa. Magyarország vizein dolgozó idős halászokat felkeresve ismerkedett meg a népi halászeszközökkel és azok használatával. Néhány olyan eszközzel is, amelyet ma talán már nem ismernek.
Polner Zoltán a nyolcvanas években forgatta azokat a dokumentumfilmeket, amelyek a Csongrád megyei tanyavilágban tett gyűjtőútját summázták.
A legtöbbször a hármas számmal találkozunk a népköltészetben és népszokásokban, hisz a „3-as számnak a népszokásokban elöljáró szerepe van és pedig az esetek többségében cselekvésre vonatkozik, vagyis 3-szor kell valamely ténykedést ismételni, hogy az eredmény bekövetkezzék.”
A kötet nyolc szöveg és Gulyás József közreadó 1931-ben kelt előszavának közlésén túl feltárja a kézirat történetét és a hozzá kapcsolódó elképzeléseket, valamint Benedek Katalin mesekutató által készített tartalomkivonatokkal és jegyzetekkel egészíti ki azokat.
A mű első, ún. kis vagy somogyi változata 1974-ben önmagában véve is csodának számított. Aztán két év múlva a Magvető Kiadó gondozásában megszületett a nagy Hegyet hágék… Ez az új kiadás ésszerű okokból fölfelé építkezik, a szerző a meglevő alapra helyezi benne az újabb 70 szöveget, így a kötet összességében immár 321 imádságot tartalmaz.
Impozáns eredményt hozott Klitsie-Szabad Boglárka és Varga Norbert recens terepkutatása: „felfedezték” a Barkóság, Palócföld és a Kárpát-medence egyik utolsó kiemelkedő mesemondó egyéniségét, a legkülönfélébb kalandokat kiálló hősök csodás világát megjelenítő tündérmesék előadóját, Csipkés Vilmost, az arlói mesemondót.
Impozáns eredményt hozott Klitsie-Szabad Boglárka és Varga Norbert recens terepkutatása: „felfedezték” a Barkóság, Palócföld és a Kárpát-medence egyik utolsó kiemelkedő mesemondó egyéniségét, a legkülönfélébb kalandokat kiálló hősök csodás világát megjelenítő tündérmesék előadóját, Csipkés Vilmost, az arlói mesemondót.
A mai törökség több mint harminc beszélt nyelvet használ, melyek közül számos a kihalás szélére sodródott. Részben ezeknek is emléket kíván állítani ez a könyv. Olyan archaikus műfajokhoz folyamodtunk, melyek a korai magyar–török kapcsolatokra is rávilágítanak. Azok a tematikus és szerkezeti párhuzamok, melyekre felfigyelhetünk az itt közlésre kerülő mesékben, mind a kutatók, mind a laikus olvasók körében érdeklődésre tartanak számot.
Miként működik a hiedelmek rendszere, rendszernek nevezhető-e egyáltalán? A tudós érdeklődő kutatási vágya és az élő hagyomány találkozásának lenyomatát ismerhetjük meg az interdiszciplináris szemléletű kötetből.