Népi kultúra – Népi társadalom XVIII.

Az MTA Néprajzi Kutatóintézete évkönyvének ez a kötete a 18. századi szövegfolklór néhány műfajáról, a paraszti írásbeliségről, a boszorkányhiedelmekről, a népi vallásosságról szóló tanulmányokat gyűjti egybe. Folytatása és párdarabja az évkönyvsorozat korábbi, ugyane század anyagi kultúrájának és népi társadalmának bemutatását vállaló kötetének. Az egyes szövegfolklór-tanulmányok a mese műfaji kérdéseiről, a Mátyás királyhoz kapcsolódó, különböző műfajokban megragadható hagyományanyagról szólnak, illetve a Rákóczi visszatérését híresztelő mondák csíráit hordozó levéltári forrásokat és egy keveréknyelvű, Rákóczira hivatkozó kéziratos énekszöveget elemeznek. A boszorkánypereket az egyik tanulmány a szöveg és a hiedelemtartalom összefüggése szempontjából vizsgálja, a másik a falusi-mezővárosi lakosság írásos kultúrájának nyomait tárja fel a perszövegekből. A folklórműveltséget jelentősen befolyásoló, más-más tartalmú hatásokkal ismertetik meg az olvasót a barokk kori búcsújárásokat, az ábrázoló és díszítő funkciójú félnépi rajzanyagot és az evangélikus egyház népszokásokkal kapcsolatos állásfoglalásait körültekintően elemző dolgozatok.

A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve XVIII.

Akadémiai Kiadó, 1995.

Írta: Verebélyi Kincső, Küllős Imola, Barna Gábor, Pócs Éva, Tátrai Zsuzsanna, Kriza Ildikó, Kristóf Ildikó, Benedek Katalin, Zsupos Zoltán

Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila

Szerkesztő: Szilágyi Miklós

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének (korábban az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának) évkönyvei Népi kultúra–Népi társadalom felcímmel 1968 óta tájékoztatnak az Intézet életéről, közlik munkatársainak publikációit. Főszerkesztői voltak: Ortutay Gyula (I–XII. kötet, 1968-1980), Bodrogi Tibor (XIII–XIV. kötet, 1983-1986), Paládi-Kovács Attila (XV–XXI. kötet, 1990-2003). Az első kötethez Ortutay Gyula főszerkesztő írt beköszöntőt: „A magyar néprajzi és folklór szakirodalom új kötettel, az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyvével bővül. Nem kívánok most, első kötetünk bevezetőjeként, programértekezést, távlati tervet vagy akár módszertani tanulmányt közreadni. Ha majd megírjuk a kutatócsoport megalakulásának hosszú előtörténetét (1951 óta nyomon követhető) s ha hozzászámítjuk elődeit a Táj- és Népkutató Intézettől, a Magyarságtudományi Intézettől kezdve, akkor a mi mostani, kezdeti gondjaink érthetőbbekké és így megbocsáthatókká is válnak. Ez az első kötetünk tanúskodik még az átmenet gondjairól, egy kialakuló új kutató csoport összehangolódásának első pillanatairól. Az egységessé váló szemlélet, kutatási módszer – reméljük – világosan nyomon követhető lesz az Évkönyv egymást követő köteteiben és a Kutató Csoport többi kiadványaiban is. Ez az első kötetünk elsősorban a néprajz és a folklór történeti megközelítésének néhány kérdését faggatja — egymástól divergáló, egymástól független témákon keresztül. Az első években arra törekszünk, hogy a tervezett új Magyarság Néprajza köteteihez készítsünk előtanulmányokat, s egyben a Csoport munkatársait, kutatási területeiket is bemutassuk. Természetesen részt kívánunk vállalni abban a munkában is, amely meghatározza a magyar paraszti társadalom és kultúra európai, eurázsiai helyét, belső, történeti, szerkezeti összefüggéseit. Hanem ezzel máris a programadás területére tévedtem. Bízunk abban, hogy az előttünk álló évek munkája rajzolja majd ki a kutatási tervünk határozott, valóságos vonalait.”