Népi kultúra – Népi társadalom XIX.

A kötet szerzői a paraszti kultúra és az állam, a társadalom jelentette környezet történetileg meghatározott és változó viszonyának néprajzi módszerű bemutatását vállalják. A bevezető tanulmány a népi kultúra ideológiai, politikai hangsúlyú kisajátításának tudománytörténeti elemzését nyújtja. Egy másik tanulmány a királyi udvarok öltözködési divatjában a 19-20. századra mind meghatározóbb jelentőségű s szintén ideologikus töltetű nemzeti, népi elemeket mutatja be. A tematikus kutatások eredményeit összegző írások – a parasztok halászati, illetve vadászati lehetőségeiről, a szűrposztó öltözetekről, az ipari munkások és az egyház viszonyáról, a nők boszorkány szerepéről szólván – a különböző paraszti rétegek létfeltételeit és társas viszonyait jelentősen befolyásoló tényezőkként veszik számba a törvényeket és a szokásjogot, az egyházi és az állami irányítást. A lokális vizsgálatok, aprólékos adatfelvételek – a nemi szerepre nevelésből vagy a gazdálkodási stratégia köréből merítvén a példákat – a paraszti közösségek 20. századi átalakulásának és a hagyomány meghatározó jelentőségének a bemutatására vállalkoznak.

A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve XIX.

Akadémiai Kiadó, 1998.

Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila

Szerkesztő: Szilágyi Miklós

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének (korábban az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának) évkönyvei Népi kultúra–Népi társadalom felcímmel 1968 óta tájékoztatnak az Intézet életéről, közlik munkatársainak publikációit. Főszerkesztői voltak: Ortutay Gyula (I–XII. kötet, 1968-1980), Bodrogi Tibor (XIII–XIV. kötet, 1983-1986), Paládi-Kovács Attila (XV–XXI. kötet, 1990-2003). Az első kötethez Ortutay Gyula főszerkesztő írt beköszöntőt: „A magyar néprajzi és folklór szakirodalom új kötettel, az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyvével bővül. Nem kívánok most, első kötetünk bevezetőjeként, programértekezést, távlati tervet vagy akár módszertani tanulmányt közreadni. Ha majd megírjuk a kutatócsoport megalakulásának hosszú előtörténetét (1951 óta nyomon követhető) s ha hozzászámítjuk elődeit a Táj- és Népkutató Intézettől, a Magyarságtudományi Intézettől kezdve, akkor a mi mostani, kezdeti gondjaink érthetőbbekké és így megbocsáthatókká is válnak. Ez az első kötetünk tanúskodik még az átmenet gondjairól, egy kialakuló új kutató csoport összehangolódásának első pillanatairól. Az egységessé váló szemlélet, kutatási módszer – reméljük – világosan nyomon követhető lesz az Évkönyv egymást követő köteteiben és a Kutató Csoport többi kiadványaiban is. Ez az első kötetünk elsősorban a néprajz és a folklór történeti megközelítésének néhány kérdését faggatja — egymástól divergáló, egymástól független témákon keresztül. Az első években arra törekszünk, hogy a tervezett új Magyarság Néprajza köteteihez készítsünk előtanulmányokat, s egyben a Csoport munkatársait, kutatási területeiket is bemutassuk. Természetesen részt kívánunk vállalni abban a munkában is, amely meghatározza a magyar paraszti társadalom és kultúra európai, eurázsiai helyét, belső, történeti, szerkezeti összefüggéseit. Hanem ezzel máris a programadás területére tévedtem. Bízunk abban, hogy az előttünk álló évek munkája rajzolja majd ki a kutatási tervünk határozott, valóságos vonalait.”