Nem lehet visszatérni

A kötet Nagy Attila színművész, rendező önéletrajzi és színház-esztétikai írásainak, nyilatkozatainak, személyes vallomásainak szerkesztett gyűjteménye. Nagy Attila részt vett az 1956-os forradalomban, amelyet követően előbb halálra, majd  –  enyhítésként – 12 évi fegyházbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben szabadult. Ezek viszonylag közismert tények, ám az már kevésbé, hogyan került az események fősodrába, illetve, hogy a börtönéveket miként sikerült átvészelnie. Ugyancsak kevesen ismerik a kiváló színművész családjának, gyermekkorának és művészi indulásának részleteit.

A könyv első része ezeknek a személyes emlékeknek bizalmas hangnemű bemutatása: a látszólag békés ifjúkortól a pályakezdő színész dilemmáin át az ’56-os események felidézéséig. Az életrajz itt – amellett, hogy őrzi „mesélő” stílusát és atmoszféráját – pontos kor- és társadalomrajz is. A második fele Nagy Attila színészi-rendezői filozófiáját mutatja be a művész színház-esztétikai esszéin keresztül: elvei, tanácsai, szakmai javaslatai ma is megállják helyüket; és egy elmélyült, sokat elemző-gondolkodó, a világszínház fejleményeiben naprakész, éles szemű intellektuális alkotó portréját rajzolják ki. A kötet emellett tartalmaz néhány interjút is, amelyekben a szerző élete legfontosabb stációiról, fordulópontjairól vall az újságírónak.

Napvilág Kiadó, 2017.

Válogatta, szerkesztette, a szövegeket gondozta: Deres Péter, Gyergyádesz László

Kapcsolódó témakör:

Színház- és filmművészet - életrajzok