Mozaikokból egy élet

 „Pályám és egész életem során sokszor hajszálon múlt, hogy egyről a kettőre juthattam. Ha egyetlen tényezőt kell kiemelnem mint szerencsés körülményt, akkor az emberi kapcsolatokat említeném. Egy középiskolai matematikatanár, egy moszkvai professzor, egy norvég akadémikus, egy mechanikai műszerész, egy könyvsorozat szerkesztője, egy impresszionista festő képe, egy lapkiadó − mind hosszabb-rövidebb ideig pozitívan befolyásolta pályámat. Közülük válogattam, hogy utaljak arra a hatásra, amelyet gyakoroltak rám... Ezekből a portrévázlatokból ... áll össze ... egy önarckép vázlata.”

Hargittai István

A Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, egyetemi tanár Wilhelm István néven, Budapesten született, 1941. augusztus 11-én. 1959-ban érettségizett. Érettségi után vette fel a Hargittai nevet. Felvették az ELTE Természettudományi Karának vegyész szakára. 1961-ben a moszkvai Lomonoszov Egyetem hallgatója lett, 1965-ben itt szerzett kutatóvegyészi és tanári diplomát, 1972-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE közös Kémiai-Szerkezeti Kutatólaboratóriumánál kapott állást tudományos munkatársi beosztásban. 1982-től tudományos tanácsadóként dolgozott tovább. 1986-ban a laboratórium igazgatójává nevezték ki. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 1975-ben másodállásban az akadémián lett tudományos osztályvezető. 1980-ban az ELTE címzetes egyetemi tanárává avatta. 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának (2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar) általános és analitikai kémia tanszékére kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést, a tanszéket 1996-ig vezette. 2000-ben az egyetem Oláh György Doktori Iskolájának vezetője, 2006-ban az MTA és a BME Anyagszerkezeti és Modellezési Kutatócsoportjának vezetője lett. Számos külföldi intézmény vendégprofesszora volt: összesen hét évig különböző amerikai egyetemeken, norvég, svéd, izraeli, svájci és japán egyetemeken is tanított. A kémiai tudomány kandidátusa (1971), doktora (1977), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1987), majd rendes (1993) tagja, az MTA Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának tagja, 1990-96-ban elnöke. A Norvég Tudományos Akadémia (külföldi, 1988), a londoni Academia Europaea (1994) tagja, a Moszkvai Állami Egyetem (1992), az University of North Carolina (2000) és az Orosz Tudományos Akadémia (2004) díszdoktora. 1992 és 1996 között a Polányi Mihály-díj kuratóriumának elnöke. 1987-ben a Structural Chemistry című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 2001-ben a lap főszerkesztője lett. A The Chemical Intelligencer főszerkesztője (1995-2000), a Methods in Stereochemical Analysis, a Leonardo, a Journal of Biological Systems és A kémia újabb eredményei szerkesztőbizottságának tagja volt. Fő kutatási területe a krisztallográfia, a molekulaszerkezet-kutatás elméleti és kísérleti módszerei, a molekulamodellezés, valamint a 20. század tudománytörténete. Nevéhez fűződik az elektrondiffrakciós módszer és a vegyértékhéj-elektronpár-taszítási elmélet jelentős továbbfejlesztése, amely egyszerűsítette ezek gyakorlati alkalmazását. Foglalkozik a kémiában előforduló kis szerkezeti változásokkal és gyenge kémiai kölcsönhatásokkal, illetve a szimmetria kémián túli, interdiszciplináris alkalmazásával. Az 1990-es évektől foglalkozik tudománytörténeti kérdésekkel, elsősorban a 20. századi természettudósok életével és az őket befolyásoló történelmi körülményekkel. Számos interjúkötet szerzője, a Candid Science című könyvsorozatából 2000 és 2006 között hat kötet jelent meg. Külön könyvet írt a Nobel-díjról. Több mint négyszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáinak jelentős részét feleségével közösen írta, ebből számos könyvet és könyvfejezetet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Felesége Hargittainé Vámhidy Magdolna Széchenyi-díjas kémikus, akadémikus. A 2006 HZ17 kisbolygót Hargittai Istvánról és feleségéről Hargittai Magdolnáról /(192155) Hargittai/ nevezték el.

Díjai, kitüntetései

Széchenyi-díj (1996)

Erdey László-díj (2003)

Az év ismeretterjesztő tudósa (Tudományos Újságírók Klubja, 2011)