Montágh Imre (1935–1986) neve beszédtechnikai, nyelvhelyességi műsorai által vált ismertté (pl. Szépen, jól magyarul, Szóból ért az ember?! Útravaló, Beszédművelés), és sokak emlékezetében ma is elevenen él a tragikusan elhunyt kiváló pedagógus és rádiós-televíziós személyiség. Azt már kevesebben tudják, hogy pályáját süketnéma gyerekek tanításával kezdte, majd évekig dolgozott logopédusként. A szép magyar beszédre és a gesztusok nyelvére 1973-tól tanította a színészpalántákat. Mindig azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az értelmes, szép magyar beszéd elsajátítása mellett tanítványaiban tudatosítsa az emberi érintkezés íratlan szabályait is. E téren szerzett tapasztalatait – számtalan játékos gyakorlatsorral – és a metakommunikációs ismereteket foglalja össze ez a gazdagon illusztrált, nem csupán amatőr színészeknek készült kötet.
„A durvaságot se ne mondd, se ne mutasd – de mindazt, ami benned lakik, nem elég szóval kifejezni. Könyvemmel be akarlak vezetni a közlésformák rejtelmeibe. Rá akarom irányítani a figyelmedet a másik tekintetére, arckifejezésére, mozdulataira. Ki akarom nyitni a füledet a hangszínekre. Meg akarlak tanítani arra, hogy mi van a szavak mögött. (Idegen szóval élve: metakommunikációs ismereteket közlök.) Ki fog derülni, hogy nemcsak szavakból (verbálisan) értjük egymást, hanem egy sereg olyan tényezőből (non verbális elemek), amelyek a beszédet helyettesítik, vagy vele párhuzamosan hatnak.
Célom, hogy hozzásegítselek az árnyalt kifejezéshez. Rá fogsz jönni, hogy nem mindegy, hogyan nézel ki, hol érinted meg a másikat, milyen közel mész hozzá, s főként, milyen hangon beszélsz vele. Sokat elárul rólad a szóhasználatod, a mondatfűzésed és a beszéded dallama is.
Ha elolvasod ezt a könyvet, ha végigjátszod a gyakorlatokat, ha partneremmé válsz a munkában: némi önismerethez fogsz jutni. Ez nélkülözhetetlen a közszereplésben. Márpedig az életünk szakadatlan nyilvános szereplés. Olykor a nyilvánosság csupán a családunk vagy a barátaink, az osztály, de ahogy belenövünk a társadalomba, egyre több szereplésre késztet bennünket az élet.
A színjátszó körök, irodalmi színpadok, a bábozás mind, mind jó iskolái a magabiztosság nevelésének. Ezért minden fejezet végén külön teret szentelek a művészkedő hajlamnak. Amatőr színészettel, versmondással ne csak azok foglalkozzanak, akik később a színművészetet hivatásként óhajtják gyakorolni. Közismert dolog, hogy mások gondolatainak megelevenítése jelentős szellemi, lelki gyarapodással jár, és az ifjúkori „művészkedés” az önnevelés fontos eszköze. A jó együttműködéshez azonban nem elég csupán önmagunkat érteni, legalább olyan fontos a másik megértése. Sok csalódástói kímél meg, ha pontosan megfigyeled és végiggondolod mások megnyilatkozásait. Ha pedig emberekkel foglalkozó pályára készülsz – de hisz majd minden hivatás ilyen –, nélkülözhetetlen lesz, hogy jól ismerd a kifejezés rejtett elemeit. Szükséged lesz minderre a szerelemben, a barátságban, a közéletben – s egyszer majd a gyereknevelésben is. A ’megértés’ kettős értelmű szó, benne van az ’elfogadás’ jelentése is. Miinél jobban érted a másikat, annál könnyebben szereted, s minél könnyebben értenek téged, annál jobban fognak szeretni.”
Montágh Imre
Írta: Montágh Imre
Kapcsolódó kiadványok:
