Miért adtuk föl?
Paraméterek
| Szerző | Kárpáti Sándor |
| Cím | Miért adtuk föl? |
| Alcím | Tanúvallomások a Kádár-korszakról |
| Kiadó | Magánkiadás |
| Kiadás éve | 1999 |
| Terjedelem | 250 oldal |
| Formátum | A/5, ragasztókötött |
| ISBN | 963 550 904 9 |
|
„A szocializmus hívei közül is sokan azért veszítették el hitüket, mert mindennapi személyes életükben nem tapasztalták azt, amit a szocialista eszmékről tudtak, hallottak és olvastak…” (Gáspár Sándor) |
|
|
|
Leírás
Néhány elképesztő téveszme, mint az „olcsó hitel”, az „inflációs időszakban jó eladósodni”, vagy a „most mindenki hiteleket vesz fel” hangoztatása miatt a gyorsan felhalmozódó adósságállomány már 1978-ban 6 milliárd dollárra nőtt, szemben az 1980-ra tervezett 4,3 milliárd dollárral.
(Kapolyi László)
A szocializmus hívei közül is sokan azért veszítették el hitüket, mert mindennapi személyes életükben nem tapasztalták azt, amit a szocialista eszmékről tudtak, hallottak és olvastak.
(Gáspár Sándor)
Nem válik nagyobb nemzeti dicsőségükre, hogy – szemben számos baloldali ihletésű nyugat-európai zöld mozgalommal – nálunk ezt a területet a jobboldal uralja és a második bőrt nyúzták le Bős-Nagymaros politikai rókájáról.
(H. Varró Rózsa)
Aczél György híres „megnyerési” politikája pozitív szerepet játszott a konszolidáció idején, de csakhamar súlyos torzulásokba torkollott. Amilyen tágkeblű volt másfelé, annál keményebben ütött a nem papírozó baloldalra...
(Szerdahelyi István)
A 3 ezer 200 milliárd forintnyi állami tulajdont úgy privatizálták, hogy a munkavállalókat és a nyugdíjasokat nem kárpótolták. Megfosztották őket alanyi tulajdonosi jogaiktól. A privatizáció lehetővé tette volna, hogy a volt munkavállalók tulajdonhoz kötődését a privatizációs bevételekből egyszeri nagyobb nyugdíjemeléssel kárpótolják, az aktív munkavállalókat pedig ingyenes résztulajdonosokká tegyék.
(Schalkhammer Antal)
Történelmi tragédiának értékelem, hogy Magyarországon a XX. században bármelyik politikai irányzat és politikai erő kerekedik felül, kerül hatalomba, általában nem elődeinek teljesítményét, a valóságos értékeket és eredményeket igyekszik tovább fejleszteni, hanem szinte mindent elölről akar kezdeni.
(Balogh Sándor)
Magánkiadás, 1999.
Írta: Kárpáti Sándor
Tartalom
Kárpáti Sándor: „Nem kell, hogy átírd a múltat...” (Előhang)
Agárdi Péter: Baloldaliság és önérzet
Balogh Sándor: Az élni akarás és az élni tudás próbája
Baranyi Ferenc: A köpönyegforgató írók most zavarban vannak
Dr. Bányász Rezső: Nekem a semleges Magyarország az eszményképem
Berecz János: A tőkés világ versenyre kényszerült
Fejti György: Az egypártrendszerek felett eljárt az idő
Gáspár Sándor: A szocialista rendszer művi úton jött létre
Dr. Hoffmann Tamás: Az értelmiség régi álma egy jobb termelési és elosztási rendszer
Huszár István: A történelem tele van rejtélyekkel
H. Varró Rózsa: Hűség, változás, alkalmazkodás
Kapolyi László: Szabadságeszmények, jóléti remények és a gazdaságpolitika
Dr. Kiss Dezső: A tömegek nem tudják elképzelni az 1990 utáni új rendszert
Kiss Imre: Rendszerváltás Óbudán
Kollát Pál: A munkások elveszítették bizalmukat vezetőik iránt
Krausz Tamás: A munkások önszerveződését támogattam
Lakatos Ernő: A sajtó, a média szerepe óriási
Lukács János: Nem akartam rendszerváltó lenni
Morva Tamás: Lebecsültük a kapitalizmus megújulási képességét
Dr. Nagy Richárd: Előléptettek, leváltottak, rehabilitáltak, kitüntettek
Nyers Rezső: A kelet-európai szocialista kísérlet világméretű jelentőséget kapott
Romány Pál: Az árutermelésben versenyképes agrárüzemekre van szükség
Schalkhammer Antal: A munkavállalókat senki sem kárpótolta
Simor András: Szocializmus még nem létezett, tehát meg sem bukhatott
Strassenreiter Erzsébet: A kapitalizmus nem lesz örökéletű
Szerdahelyi István: A baloldalnak észhez kell térnie
Széchy András: Hatalomátadás – közelről
Dr. Széchy Éva: Engedtünk a polgári divatok sodrásának
Szőke Károly: Az egységes szakszervezet híve vagyok
Tétényi Pál: Lemaradtunk a műszaki fejlődésben (is)
Varga Gyula: A negyven év eredményeinek semmibevétele sértő
Vitéz Gábor: A reformkörök a trójai faló szerepét játszották
Wiener György: Miért lett a szocialista megújulásból rendszerváltás?
Wirth Ádám: Megverve, de nem legyőzve
Kárpáti Sándor: „Minden inga visszaleng” (Utószó)