Manasz

A Manasz a kirgiz nép őseposza, valamint hős főszereplőjének neve. A hazafias mű Manasz és leszármazottai, valamint követői küzdelmét regéli el, akik az ujgurok ellen harcoltak a 9. században, a kirgiz függetlenség megőrzése érdekében. Az epikus költemény első írásos emlékei a 19. századból származnak, de szóbeli közlése a kirgizek szerint sokkal idősebb múltra tekinthet vissza. Manasz ábrázolása olyan eseménysorozat köré szerveződik, amely egybeesik a régió 17. századi történelmével és elsősorban a Dast-i Kipcsaktól délre fekvő hegyek török ajkú népei és a Dzsungária határában élő ojrát mongolok közti kapcsolatrendszert érinti. Mintegy 18-féle változatban szájhagyományként őrződött meg, a szövegben ábrázolt tényleges időhatárok jelenleg is kutatás tárgyát képezik. A mű három kirgiz hősnek állít emléket: a hős Manasznak, fiának Szemetejnek és unokájának Szejteknek.

Az eposzt már a 15. században is említették korabeli források, de a művet csak 1885-ben rögzítették írásban. Valódi eredetével kapcsolatban több vélemény is létezik: vannak, akik a 7. és a 10. század közé datálják, vannak, akik inkább a 11.–12. század közé teszik születését, és olyanok is akadnak, akik inkább a 15. és a 18. század közé helyezik az eposz eredetét.

Ez az eposz jelenti a kirgiz irodalom hagyományos alapját, erre épül szinte minden kirgiz művészeti alkotás, kirgiz ünnepségeken folyamatosan előadják verseit, amikor egy hagyományos manaszcsi, azaz énekmondó, háromhúros komuz-zal kísérve mondja el a bús-borongós dalokat. Szólások és közmondások, népi bölcsességek származnak a műből. Az eposz népies nyelvezete és képi gazdagsága az évszázadok során előadóművészek sokaságát ihlette meg. A „hivatalos” előadóinak számító manaszcsikat nagy megbecsülés veszi körül az egész közép-ázsiai térségben. A leghíresebb manaszcsik európai, sőt világ körüli turnén is bemutatják az eposzt, igen megbecsült művészek. Közülük is kiemelkedik Rüszbek Dzsumabajev manaszcsi. Szagimbaj Orozbakúlu (1868–1930) és Szajakbaj Karalaúlu (1894–1971) manaszcsik csaknem egymilló sor szöveget jegyeztek meg és adtak át a folklórgyűjtők számára.

A Manasz-eposz a belső-ázsiai kirgiz nép legfontosabb folklórkincse. Jó szívvel ajánljuk a kötetet azoknak, akik a magyarság keleti kapcsolatai, a török világ, Belső-Ázsia, a keleti népek irodalma, a kirgiz népköltészet iránt érdeklődnek és azoknak az olvasóknak is, akiket a magyar őstörténet, a nomád hadviselés, hagyományőrzés, vagy akár a török népi kultúra kérdései foglalkoztatnak.

Molnár Kiadó, 2017.

Török-magyar Könyvtár 11.

Fordította: Somfai Kara Dávid, Csáji László Koppány

Kapcsolódó témakör:

Eposzok, krónikák