Magyar utazók Amerikában

Sokáig mostohán kezelt művelődéstörténeti „fehér foltot” tölt ki értékes tartalommal Balázs Dénes (Debrecen, 1924. szeptember 17. – Budapest, 1994. október 19.) – karsztkutató, földrajztudós, világutazó, számos földrajzi ismeretterjesztő mű szerzője, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója – könyve. Bemutatja a távoli földrész feltárásában, tudományos kutatásában és megismertetésében jeleskedő magyar utazók tevékenységét. De kik voltak e hazánkfiai? A szerző könyvében felvillantja Amerika első magyar tudósának, Budai Parmenius Istvánnak elmosódott arcvonásait. Balázs Dénes maga is fölkereste a Kanadához tartozó Új-Foundlandnak ama tájait, ahol Budai Parmenius először lépett az Újvilág földjére. Érdekes kortörténeti keretben mutatja be Bölöni Farkas Sándor nyolcvannapos utazását a „demokrácia földjén”. A szerző bejárta Bölöni európai és amerikai barangolásainak színhelyeit, s elzarándokolt a székelyföldi Bölön községbe is, ahol még áll a híres erdélyi utazó omladozó, roskatag szülőháza. Nem maradhatott ki e kötetből a kaliforniai szőlőkultúra atyja, Haraszthy Ágoston sem, aki a pionírok útján szekérkaravánnal jutott el a földrész nyugati partjaira. Haraszthy első hazánkfiaként került kapcsolatba az USA őslakóival, a Wisconsin folyó vidékén élő winnebego, csippevé, szak és fox indián törzsek tagjaival. A gazdasági élet sajátosságait jól felismerő s azokhoz rugalmasan alkalmazkodni képes Haraszthy ültetvényeket, majd arany- és ezüstfinomító üzemet létesített. Sok vitára adott okot a Vadnyugat kalandos életű természetbúvára, Xantus János. Ő emigránsként került Amerikába. A szerző találó megállapítása szerint Xantusnak egyetlen kitartó útitársa volt: a balsors. Mégis ő volt az, aki szorgalmas munkával a természettudományok számára a legmaradandóbbat alkotta. Észak-Amerika tudós magyar utazói, a csillagász és matematikus Nagy Károly, a geológus Szabó József, a geográfusok sorából még Cholnoky Jenő és Teleki Pál szakmai célú tanulmányútjai szintén helyet kaptak a kötetben. Lebilincselő fejezet ad képet az Antillák szigetvilágának magyar vándorairól, Rosti Pálról, az Újvilág első magyar fotográfusáról, Wass Sámuelről, aki Kossuth Lajos megbízásából dolgozott, valamint Bánó Jenőről, aki kávéültetvényesként próbált megélni Mexikó földjén. A hazai oktatásban sokáig méltatlanul elhallgatták, hogy a XVIII. században Dél-Amerika tudományos feltárásában milyen fontos szerepet töltöttek be a magyar misszionáriusok. Ráadásul ugyanők számos egyetemet és nyomdát is alapítottak és működtettek. Balázs Dénes volt az, aki – Amazóniában tett útjátkövetően – felhívta a figyelmet Dél-Amerika-i magyar misszionáriusaira, Brentán Károlyra, aki az Amazonast első magyarként végighajózta, valamint Éder Xavér Ferencre és Zakariás Jánosra, akik az Andok vidékén tettek felfedező utazásokat. A szerző külön fejezetet szentelt Balogh Józsefre, Lendl Adolfra és Molnár Gábor nem mindennapi gyűjtőútjainak. A kötet használhatóságát növeli a szerencsésen összeválogatott képanyag, benne a szerző Amerikában készített eredeti felvételeivel, valamint számos korabeli ábrával, metszettel és térképpel.

Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995.

Távoli tájak magyar utazói-sorozat

Írta: Balázs Dénes

Lektor: Dr. Krizsán László, Dr. Kubassek János

Kapcsolódó témakör:

Németh Géza könyvei