Magyar reneszánsz kertek a XVI–XVII. században

Noha a kertkultúra számos ponton érintkezik a tudomány és a művészet olyan területeivel, mint a botanika, az agrár- és orvostudomány vagy az építészet és a művészettörténet, mindeddig nem született olyan munka, mely a magyar reneszánsz kertművészetet átfogóan feldolgozta volna. A szerző úttörő munkát végzett e téren, de könyve nemcsak emiatt számít újdonságnak, hanem amiatt is, hogy elvonatkoztat attól az egysíkú megközelítésmódtól, amely a kertépítészetet sokáig az építésztörténete módszereivel vizsgálta. Egy évtizedes kutatásai nyomán, a művészet- és a tudománytörténet szintézisében mutatja be a három részre szakadt ország díszkertjeit. Ezáltal sokkal árnyaltabb képet mutat, s a határterületek közötti ok-okozati összefüggéseket is feltárja. A nemesi udvarházak és kastélyok kertjeiről a városi polgárság kertjein át a talán legkiemelkedőbb alkotás, Lippay György esztergomi érsek híres pozsonyi kertjéig vezeti az olvasót, miközben feltárja a korabeli szakirodalmat, s számos metszettel illusztrálja a magyar kertművészet fejlődését a tárgyalt időszakban. A gazdagon illusztrált kötetben kapott helyet az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv, Lippay János Posoni kert című, 1664-ben megjelent kötetének betűhív szövege.

Szent István Társulat, 2008.

Írta: Stirling János

Lektor: Kádár Zoltán, Zádor Anna