Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához
A márkákkal foglalkozó szakirodalom Magyarországon többnyire a marketing, illetve a gazdaságtudomány eszközeivel és nézőpontjából vizsgálja a márkák tulajdonságait. A márkák (pontosabban a márkanevek) ugyanakkor nyelvi jelek is: szókészletünk és mentális lexikonunk részei.
Márkanevekkel lépten-nyomon találkozunk: az utcán sétálva, okostelefonunkon böngészve vagy éppen egy vendéglőben ülve. Habár a találkozások a márkák neveivel mindennaposak, sokunkban kérdések is megfogalmazódnak velük kapcsolatban – például a Balaton-felvidék egyik legendás éttermében ülve, egy ismert pincészet hideg vörösborát kortyolgatva.
A Mihályi tájszó- és névtár múltbeli és friss gyűjtések Mihályira vonatkozó adatainak a tömegét foglalja magában. Az első tulajdonnévi adatok 1198-ból valók, az utolsó tájszó 2022-ben került a könyvbe (a különbség 824 év).
A tanulmánykötet Kicsi Sándor András utóbbi évtizedben írt, főleg szószemantikai tárgyú írásait tartalmazza..
A kötet öt magyar és külföldi egyetem tizenkét oktatójának tizenegy tanulmányát tartalmazza. Kilenc nyelv, a magyar, angol, német, francia, cseh, szerb, román, japán és koreai nyelv számneveinek és mértékegységeinek elemzésére kerül sor, a bevezető tanulmány a mérések és mértékrendszerek történetét villantja fel, egy tanulmány pedig azt vizsgálja, hogy a mennyiségi szóképek kultúrszemiotikai háttere milyen problémát jelent a fordítások során.
A kötet a szerzőnek a francia és a magyar szólásokról, a szótárakról, a szótárszerkesztésről és a francia nyelv érdekességeiről írt 30, magyarul, franciául és németül megjelent, válogatott tanulmányát tartalmazza az elmúlt 45 év írásaiból.
A nyelvtanulás egyik elengedhetetlen eszköze a szótár. A lexikográfus munkája nem ér véget a szótár megjelenésével, a szótárakat érdemes a nyelvtanulók szemszögéből is elemezni, hogy felhasználóbarát-jellege mennyire felel meg a tanulói oldalon támasztott elvárásoknak.
A tanulmánykötet Klaudy Kinga, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék alapító tagja és tanszékvezetője utóbbi 12 évben (2008–2019) írt fordítástudományi tanulmányait tartalmazza.
A történeti nyelvtudomány mindezideig adós volt az állandósult szókapcsolatok nyelvtörténeti szempontú vizsgálatával, azok létrejöttének és későbbi változásainak leírásával. A kötet szerzője, Forgács Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora. Kutatásainak középpontjában a nyelvi változások kérdésköre mellett már jó ideje a frazeológia kérdései állnak.