Mesterművek–sorozat
A 2001-ben indult Mesterművek–sorozat a korábban már kiadott, klasszikus értékeket képviselő munkák újra kiadására vállalkozik.
A több mint ötven éve megjelent, jó stílusú, könnyen érthető kézikönyvből diákok sora ismerkedett meg nyelvemlékeinkkel. A benne leírtak napjainkig semmit sem veszítettek tudományos értékükből, a magyar nyelvtudomány azóta csupán néhány ponton egészítette ki.
Bárczi Géza A magyar szókincs eredete című munkája először 1954-ben, majd másodszor bővítve 1958-ban jelent meg. Újra kiadásával azt kívánjuk elérni, hogy anyanyelvünk szavainak eredetével és a szófejtés, az etimológia elméleti alapjaival napjainkban is megismerkedhessenek az érdeklődők.
Horger Antal (1872–1946) a XX. század nagy formátumú magyar nyelvésze, az MTA levelező tagja volt. A történeti-összehasonlító nyelvtudomány művelőjeként elsősorban hangtörténettel, szófejtéssel, nyelvjáráskutatással foglalkozott. Nyelvészeti munkássága máig hat.
Csallány Dezső könyvében 33 jelentős, rövidebb-hosszabb rovásírásos emléket mutat be az emlékek hiteles képével. Minden esetben ismerteti a rovásírásos emlék keletkezésének és fellelésének történetét, részletesen bemutatja az emlék korábbi vizsgálatának eredményeit, és megadja a véleménye szerinti helyes olvasatot is.
Az Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban című kötet 1989‑ben jelent meg a Nyelvtudományi Értekezések 127. számaként. A 2022. évi új kiadásnak döntő oka, hogy már régóta nem kapható a szóban forgó könyv.
Az utókor emlékezetében Baróti Szabó Dávid (1739–1819) elsősorban mint költő, műfordító és a nyelvújítás előfutára él. Azonban ő írta az első egynyelvű, magyar rokon értelmű szavak értelmező szótárát is. 1792-ben jelent meg a „kínálati szótárként” is felfogható Kisded szó-tár második kiadása Kassán.
A Latin synonymika a latin nyelv rokon értelmű szavainak szótára. Először a magyarországi latinoktatás fénykorában, 1892-ben jelent meg. Összeállítója Burián János (1852–1926) nagy hírű klasszika-filológus, tudós, korának legnépszerűbb iskolai latin–magyar és magyar–latin szótárának az összeállítója.
Kallós Ede (1882–1950) először 1943-ban megjelent Nevek és napok című kötete bőven ontja a keresztnevekhez fűződő magyarázatokat, azt a roppant művelődéstörténeti anyagot, ami egy-egy mindennapinak tetsző mai keresztnév mögött rejtőzik.
A Brit és Külföldi Bibliatársulat 1904-ben megjelent kiadványának reprint kiadása szövegmintákkal szemlélteti a világ 400 nyelvét és az egyes nyelvek változatos írásait.
Ez a könyv minden magyarhoz szól – itthon élőkhöz és határainkon túliakhoz, bármely foglalkozásúhoz, rendű-rangúhoz. Édes anyanyelvünket szóban és írásban valamennyien kitűnően ismerjük és használjuk, de múltjáról, szavainak eredetéről és történetéről szinte semmit sem tud társadalmunk.
Simonyi Zsigmond (1853–1919) neves nyelvész egy csokorra való tréfás mesét és anekdotát tett közzé – a nyelvjárásias kiejtést is jelölve – 1902-ben. A kötetben hosszabb-rövidebb történetek, mesék, adomák, beszélgetések, lakodalmi mondókák, találós kérdések, helységnevekkel kapcsolatos találós kérdések követik egymást, csábítva az olvasót arra, hogy ne tegye le a könyvet, élvezze a népi gondolkodásmód szellemes, humoros megnyilvánulásait.