Irodalomtörténet
Bazsányi Sándor monográfiája finom elemzésekkel, jól követhető okfejtéssel igyekszik választ találni a Nádas-életmű által fölvetett számtalan kérdésre. Könyvét gazdag képanyag kíséri, és számos melléklet teszi kézikönyvszerűen használhatóvá.
A jelen kötet különlegessége abban rejlik, hogy a hagyatékban fellelt Rádióelőadások dosszié anyagát közli, a benne lévő gépiratok fotójával együtt. Némely írás előzménye megjelent a Nyugat hasábjain, más jegyzet posztumusz kötetekben újabb vagy rövidebb változatban, van téma, amelyik regényben köszön vissza, de mindezek együtt elsősorban az író nagyobb lélegzetű alkotásainak keletkezésére világítanak rá.
Egy év Móricz Zsigmond életéből egy kötetben. Vajon mi készteti az írót nagyregény méretű napló írására? Mi készteti arra, hogy négy regény, három film, két színdarab és egy novelláskötet kimagasló írói teljesítménye mellé erőteljes felkiáltójeleket és kérdőjeleket állítson?
Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
A Londonban élő költő, műfordító, irodalomtörténész Gömöri György 2024-ben tölti be 90. életévét. 1953 őszén járt először Lengyelországban, azóta foglalkozik lengyel irodalommal. Jelenlegi, arcképekben gazdag esszékötete Cyprian Norwid, a 19. századi lengyel premodern emigráns költő méltatásával kezdődik, és huszadik századi lengyel költőkről írott esszékkel folytatódik.
A Kölcsey Ferenc Minden Munkái sorozat legújabb kötete 1288 oldal terjedelemben közli Kölcsey összes nyelvtudományi írását, gyűjtését, továbbá a Mondolat és a Felelet a Mondolatra szövegét, mindezt részletekbe menő jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátva.
A tudományos megalapozottságú, ihletett, olvasmányos stílusban megírt íróportrékból egy nagyszerű irodalom- és kultúrtörténeti korszaknak – az olasz felvilágosodás és romantika korának – a képe is kirajzolódik.
A kötet tanulmányai megvizsgálják az okát a levelezés, e meghitt érintkezési forma, bátran mondhatjuk, válságosra fordulásának, vagy ahogy mások oly könnyen állítják, avíttá válásának.
Régi hiányt kíván pótolni a modern olasz irodalom két kiemelkedő szakértője által szerkesztett versantológia. A 20. századi olasz költészetet 1965-ben mutatta be utoljára mértékadó válogatás a magyar olvasónak.
A kötet a Pázmány Péter Művei kritikai kiadás sorozat tizedik tagjaként Pázmány ötödik nyomtatásban megjelent magyar nyelvű könyve – talán leghíresebb vitairata a református Alvinczi Péterhez – két szövegváltozatának – Öt szép levél (Graz, 1609); Öt levél (Pozsony, 1613) – betűhív átiratát és a hozzájuk tartozó jegyzeteket tartalmazza.
Pázmány Péter sok ezer oldalnyi életműve ma is élvezetes olvasmány. A kutató számára nagy kihívás megválaszolni a kérdést: hogyan alkotta meg életművét, milyen módszerrel dolgozott? Az írói módszer egy nagyon lényeges sajátosságára mutatnak rá e könyv elemzései, Pázmány műveit újraíró eljárására.
Kerényi Ferenc a költő tudományos igényű kiadásának több mint egy évtizede szerkesztője és sajtó alá rendezője, több népszerű kiadás szövegének gondozója, számos emlékhely kiállításának rendezője. Négy évtizede foglalkozik a reformkorral és benne Petőfivel; most összegezhette tapasztalatait. Munkája kritikai életrajz.
Szinte lehetetlen feladat Petőfi Sándor hagyományát, jelenlétét, illetve munkásságának recepcióját áttekinteni a halála után eltelt több mint másfél évszázad és napjaink kontextusában. Margócsy István arra a feladatra vállalkozott, hogy végigkövesse Petőfi irodalmi, irodalomtörténeti recepcióját a kezdetektől (Eötvös József, Erdélyi János stb.) egészen a 20. század végéig.
Kötetünk Petőfi Sándor összes prózai művét tartalmazza. A szerzőnek öt novelláját, egy regényét, egy befejezett és egy töredékben maradt drámáját ismerjük, szépirodalmi munkássága mellett azonban jelentős publicisztikai tevékenységet is folytatott. Írt útirajzokat, prózai hagyatékában pedig változatos műfajú, jellegű és terjedelmű egyéb szövegek is megtalálhatók. Fennmaradt levelezése több mint 180 tételből áll.
Kötelességünk átmenteni és népszerűsíteni mindazt, ami a korábbi évtizedek, évszázadok terméséből ma is számunkra való („Ding für uns”), illetve bekapcsolni, amit lehet, a kultúraváltás termékenyítő, gazdagító vonulatába. Alapvetően ez motiválja Király István válogatott írásainak összeállítását.
A könyv először vezeti be szisztematikusan a posztszemiotika és a szemiográfia fogalmát és elemezési módszerét.
A könyv célja, hogy a Mészöly-életmű intratextuális hálóját néhány ponton érintse. Az életmű prózai része ugyanis egy tudatosan szerveződő, belülről is újraépülő, önmagát is anyagnak tekintő, folyamatosan változó, hullámzó, örvénylő folyam, mely bizonyos mintázatok, ismétlődések és szerveződési formák, tehát egyfajta prózazsilipek mentén is vizsgálható.
Mi a regionális komparatisztika, és hány nyelven olvas egy komparatista? Mi a műfordítás tétje? Mi köze van Joseph Conradnak Dosztojevszkijhez? Mi a szerepe a nosztalgiának a kortárs lengyel regényekben? (…) A válaszkísérletek a kötetben.
A válogatás hasznos kalauz lehet mindazoknak, akiket érdekel a költő pályájának az a szakasza, amely szorosan kapcsolódik Radnóti szegedi éveihez.
A kötet szerzőjének szándéka az orosz, ukrán, szerb, bolgár irodalomból választott művek alapján megmutatni azt az „általánost”, ami az e szövegek mögötti közös szellemi és gyakorlati tapasztalatból fakad, s azt az „egyedit”, ami az adott alkotók „különös ismertetőjegye”.
Ezt a szövegválogatást is elsősorban érdeklődő középiskolás diákoknak – és tanáraiknak – szánjuk. Szövegválogatásunkban olvashatók részletek a legismertebb történetírók, költők és filozófusok munkáiból, de mellettük – legalább egy-egy rövid részlet erejéig – igyekeztünk bemutatni a római kultúra speciális szakterületeit is.