Irodalomtörténet
A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színház történeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi.
E kötet a XVII–XVIII. századi magyarországi, közép- és alsófokú iskolakultúrát, kiemelten a színpadi és zenei életet, annak világi mecénásait és korabeli funkcióját vizsgálja, elsősorban a korabeli iskoladráma-színlapok alapján; emellett szövegeket és dallamokat nyújt a mai alkalmazás céljából.
Már egy évtizede elkezdődött Janikovszky Éva utóélete. Ideje, hogy nagy szavak nélkül nagy kérdéseket tegyünk fel: Mi végre volt a világon? Mi volt a titka? Hogy esett meg az a csoda egy magyar gyerekíróval, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le a nagyvilágban? És mi az oka, hogy negyven éve született könyveinek népszerűsége ma is töretlen?
Miért hallgatunk/olvasunk meséket? Erre kínál válaszokat a sajátos mesei világlátás jellemzőinek bemutatásával a könyv. A szerző külön fejezetben foglalkozik a gyermekirodalom és a mese érintkezésével, a mesék antropológiai és metafizikai megalapozottságával, a mesék gonoszával.
A könyv John Millington Synge (1871–1909) ír drámaíró színpadra szánt életművét dolgozza fel, s mint ilyen az első magyar nyelvű monográfia a szerzőről. Célja, hogy Synge-et és munkásságának kulturális beágyazottságát a gyarmati közegben születő és ezért sajátosan fejlődő ír modernizmus jellemzőivel együtt alaposabban megismertesse a színháztudomány hazai kutatóival, tanárokkal és diákokkal, valamint a színházi világ képviselőivel és a drámák olvasóival, illetve nézőivel.
A kötet középpontjában Jókai műveinek retorikai szempontú elemzése áll, a retorika rendszere szerint haladva: inventio, dispositio, elocutio; azaz érvelés, szerkezet, stílus.
A Jókai igéi című gyűjteményünk 35 tematikus csoportban 450 olyan bölcsességet, „igét” tartalmaz, melyek korunk emberének is útmutatóul szolgálhatnak, érdemesek arra, hogy rohanó világunkban megálljunk és értelmezzük őket, elgondolkodjunk rajtuk.
Adamikné Jászó Anna könyvének újdonsága, hogy feltérképezi, ismerteti és a retorika komplex módszerével elemzi Jókai novelláit. Jókai nagyon sok novellát publikált, terjedelmük vetekszik a regények terjedelmével. Ez a könyv az első, teljességre törekvő bemutatásuk. Tizenkét rövid novella teljes szövegét is közli, az olvasót segítve.
A Jókai-enciklopédia betűrendes elrendezésben megmagyarázza, értelmezéssel látja el Jókai regényeinek ma már nehezen érthető szavait, kifejezéseit; megadja a regényekben szereplő idegen nyelvű szavak, kifejezések, mondatok magyar fordítását, feltüntetve, hogy az adott szöveg milyen nyelvű ismereteket közöl Jókai regényalakjairól, a műveiben szereplő személyekről; röviden bemutatja a regényekben felbukkanó történelmi eseményekhez kapcsolódó szavakat, fogalmakat.
Madarász Imre, több fontos, az olasz irodalommal foglalkozó könyv szerzője, az olasz irodalom klasszikusait ezúttal új, kevésbé ismert oldalukról mutatja be.
Nagy szükség volna arra, hogy a magyar gyermekirodalom-elmélet utolérje önmagát, hogy az alkotók, a kritika, a kiadók, a pedagógusok, szülők eligazodását segíteni tudja. A dilemmák feloldásában segít Bárdos József könyvsorozatának hatodik kötete.
Az író katona nem ismeretlen irodalmunk történetében. A penna és a kard egyre nehezebben békült össze az 1760–1810 közötti fél évszázadban magyar íróink életvitelében, értéktudatában. Hogyan, miért: erre keres válaszokat ez a kötet.
A kötet Vasy Géza József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár (2007 és 2010 között a Magyar Írószövetség elnöke) 65. születésnapja alkalmából jelent meg.
Minden valódi költészettörténeti fordulat új gondolati, poétikai és filológiai összefüggéseket hoz ugyan felszínre, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján azonban a szokásosnál is nagyobb tétekre megy ki a játék. A kései modernség korszakküszöbének megértése ezért minden bizonnyal alapkérdése a magyar költészettörténet egy – régtől esedékes – új koncepciójának.
Az öt legnagyobb és legismertebb olasz költő és prózaíró műveinek mély és aprólékos, a nyelvi és retorikai finomságokra érzékeny értelmezését nyújtja Hoffmann Béla kötete. Az írások fókuszában a költői nyelv működése és a gondolat nyelvi megformáltságának vizsgálata áll.
Komáromy Sándor kötetében a XX. századi magyar gyemeklíra jeles alkotóira és alkotásaira irányítja olvasói figyelmét. Könyvét elsősorban a tanító- és óvónőjelöltek, a kisgyermekekkel és a kisiskolásokkal foglalkozó pedagógusok, szülők forgathatják haszonnal.
A közel háromszáz szövegközti képet és több mint 2000 – Blaschke János által készített – könyvillusztrációt tartalmazó kiadvány átfogó képet ad a 19. század első évtizedeinek közép-európai művelődéséről, kultúrájáról, eszméiről és hétköznapjairól.
Noha az életrajz történetet mesél, mindeközben olyan portrét tár elénk, mely az adott személy önmagával folytatott vívódásait, döntési helyzeteinek nehézségeit mutatja be. […] Minden életrajz tükör is egyúttal: az egyén életén keresztül önmagunkat és társadalmunkat, korunkat segít jobban megérteni.
Kötetünk a Csehov által reprodukált minta rajzolatára, a kereső ember perspektívájában feltáruló élményre összpontosítva szeretne megemlékezni Anton Pavlovics Csehov születésének a közelmúltban ünnepelt 150. évfordulójáról.
Darvasi Ferenc hiánypótló beszélgetései Mándyt élete lehető legtöbb korszakában, helyszínén és fordulópontján mutatják be.