Irodalomtörténet
Dósa Attila könyve az első magyar nyelvű, összefoglaló igényű skót irodalomtörténet. A tudományos alaposságot ismeretterjesztéssel ötvöző kötet 1880-tól napjainkig követi nyomon ennek a többnyire a romantikus képzeletünkben létező országnak a valóságos irodalmi termését és társadalmi változásait.
A Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész életéről és működéséről szóló könyv az életrajz rendjében halad és két fő célt törekszik megvalósítani: közli a kéziratokban, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált ismeretlen anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé vagy egyáltalán nem ismert időszakokat. A kötetet 18 személyes értékű fénykép zárja.
Prudentius az ókori latin kereszténység legnagyobb költője. A késő ókor, amelyben a mai Európa megszületett, műveltségét tekintve egyaránt része az ókornak és a középkornak. Így Prudentiust, a nagy római költőt, aki római öntudattal ír és műveiben a klasszicitás minden lényegi ismérve megtalálható, ugyanakkor az első nagy középkori keresztény költővé teszi mindaz, ami költészetében más – de nem értéktelenebb –, mint az aranykori alkotókéban.
A szerző egyrészt föl kívánja építeni a magyar irodalom számára is az angolszász irodalmak rendszerében fontos szerepet betöltő románc (romance) műfaji fogalmát, másrészt az ebből következő tanulságokat Jókai Mór nagy elbeszélő műveinek elemzésekor vezérszempontokként kívánja hasznosítani.
Brecht ezen a művén 1939-ben kezdett el dolgozni, és haláláig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan írt hozzá, de végül befejezetlenül maradt. Hagyatékában négy A sárgarézvásár feliratú borítékot találtak, benne kis cetlikre írt szövegekkel. A négy boríték négy megírási fázisra tagolja a kéziratot: keletkezésük ideje 1939–1941, 1942–1943, 1945 körül, majd 1948–1955. Jelen kiadás a legelső kronológiai egység (1939–1941) szövegeit tartalmazza, melyek A sárgarézvásár-szövegek közel felét teszik ki.
Az európai mesekincs legarchaikusabb rétegéhez tartozó orosz mesék világa talán sötétebb tónusúnak tűnik a magyar népmeséknél, de a mesékbe rejtett jó tanácsok, próbatételek és megoldási technikák valódi bölcseleti anyaggá formálják a meseanyagot. Még vonzóbbá teszi a gyűjteményt, hogy Vlagyimir Propp, a híres mesekutató is erre építette meseelméletét, példát adva az európai mesék további kutatásához és értelmezéséhez.
„Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”
José de Sousa Saramago a portugál irodalom kiemelkedő alakja, akit 1998-ban munkásságáért Nobel-díjjal tüntettek ki. A könyv szerzője – Saramago műveinek fordítója és a jelenkori portugál irodalom kutatója – tanulmányával José Saramago jobb megismeréséhez és művei teljesebb megértéséhez nyújt segítséget.
A kötet merőben új megközelítésben taglalja jogi, hatósági és irodalmi források alapján Ady Endrének mint hétköznapi embernek a hatóságokra tartozó legfontosabb ügyeit. Igazi csemege Adyt kedvelőknek, irodalmároknak, jogászoknak.
A hazai antialkoholista mozgalom egyik első harcosa, a neves orvos, Hollós József kérte fel Juhász Gyulát 1918 elején, hogy tartson előadást a Szegedi Társadalomtudományi Társaságban az alkoholizmus és az irodalom viszonyáról.
A két költőfejedelem rokon vonása, hogy mindkettejük művészetére és fő művére nagy hatással voltak az emberiség ősi szimbólumai, melyeket a népi kultúrából ismertek meg.
A könyv a máig legrészletesebb Arany-életrajz bővített és javított 2. kiadása. Első megjelenése óta először kaphatja kézhez az olvasó az Arany-szakirodalom egyik legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott életrajzát. A tudománytörténeti szempontból is klasszikusnak számító biográfia újabb publikálásának tervbe vételéhez közvetlenül a költő születésének bicentenáriuma adott alkalmat, de a kiadással az Arany-kutatás több évtizedes hiányosságát is igyekeztünk pótolni.
„Újra kellene olvasni Aranyt! S nem az iskola szemével!” – hányszor hangzott már fel a kegyes óhaj, s hányszor maradt meghallgatatlanul? Újra kell olvasnunk a magunk számára Aranyt, hogy fennkölt Atyából beszélgetőtársunkká, kortárs szerzővé váljék ismét: akivel kommunikálni lehet olvasás közben – hátha van olyasmi, amiről ugyanazt gondoljuk (akkor is, ha ő persze jobban meg tudja fogalmazni a magáét…).
1953 elején látott napvilágot az Akadémia Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye. A kézirat kritikai igényű sajtó alá rendezésére és a szükséges jegyzetek megírására Gyulai Ágost irodalomtörténész és Kodály Zoltán kapott megbízást. Mindketten példás textológiai munkát végeztek, és terjedelmes jegyzetapparátussal látták el Arany kéziratát.
Mi a kardal, hogyan viszonylik más antik műfajokhoz, s miben különbözik az újkori lírától? Mit tudhatunk a legrégebbi kardalról, Alkman szüzek karára írt költeményéről? Miért Pindaroszt tartották a legnagyobb kardalköltőnek? Tényleg rosszabb költő nála az ifjabb Bakkhülidész? Hogyan hatott a görög kardalköltészet a felvilágosodás koráig, s miért áldozott le csillaga? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ a könyvben, melyet bárki haszonnal forgathat, aki érdeklődik az antik irodalom iránt.
A klasszikus alkotások és a szakirodalom alapos és széleskörű ismerete alapján megírt, információkban és dokumentumokban bővelkedő, olvasmányos stílusú kötet hiteles és színes képet ad Ariosto koráról, életéről, egyéniségéről, műveiről.
Irodalmi szenzáció. Az ismeretlen Móricz. Lehet-e egy tollforgató művészről hiteles pályaképet festeni, ha csak részleteiben ismerjük életművét? Nyilvánvaló, hogy a százszázalékos szövegismeret csak megközelíthető ideál lehet, de minél teljesebb, annál hitelesebb az írói profil. Minden bizonnyal másképpen értékeljük alkotói indulását, ha ismerjük lappangó zsengéit.
A közelmúlt és a jelen, azaz körülbelül a legutóbbi ötven-hatvan esztendő irodalmában mindig sokkal nehezebb eligazodni, mint a régebbi korokban, amelyek már befejezettnek mutatkoznak.
Tíz évvel Bollobás Enikő nagysikerű Az amerikai irodalom története című munkájának első kiadása után fölmerült az igény egy rövidebb, tankönyvszerűbb, az egyetemi alap- és mesterképzésben egyaránt használható könyvre.
Az amerikai irodalmi kultúrát mutatja be a kezdetektől napjainkig ez az irodalomtörténeti munka. Egyaránt szól az amerikanisztika művelőihez, a hazai egyetemek és főiskolák angol szakos diákjaihoz és az amerikai irodalom minden kedvelőjéhez.