Irodalomtörténet
Zrínyi Miklósnak eddig nem volt szerencséje az utókor textológusaival: a művei kritikai kiadására irányuló igyekezet többször is kudarcba fulladt. Beke József Zrínyi-szótára azonban megteremtette a kellő alapozást a kritikai munkálatokhoz. Ha csupán a magyar nyelvtörténeti kutatás szempontjából tekintjük a szótár jelentőségét, akkor bízvást lehet állítani, hogy a magyar írói szótárak sorának gyarapítására aligha lehetett volna alkalmasabb életművet találni, mint amilyen Zrínyi Miklósé.
Madarász Imrét elsősorban mint Az olasz irodalom története című könyv szerzőjét ismerik az olvasók, ám a neves italianista Itália irodalmát számos más könyvében, monográfiájában és tanulmányában is feldolgozta, újragondolva, elmélyítve és kibővítve az irodalomtörténeti szintézisben írottakat...
A magyar irodalom történetében jól kirajzolható egy határozott vonal, amely Balassi Bálinttól kezdve Zrínyi Miklóson át Faludi Ferencig, Csokonai Vitéz Mihályig és Kisfaludy Sándorig tart, akiknek a költészetére egyaránt jellemző, hogy azt olasz költői modellek alapján formálták.
A makói helytörténész könyvének legfőbb erénye, hogy nem a József Attila-pályakép szempontjából mutatja be a makói éveket, hanem inkább arra az inspiráló szellemi közegre akar szociográfiai mélységekben rávilágítani, amely indító energiákkal töltötte fel a költőt.
Ma már világosan láthatjuk, hogy Arany látszólagos elzárkózása a külvilágtól nem a gőg jele volt, hanem a testi nyomorúság és a kínzó betegségek eltitkolásának szándékát értelmezték többen ilyen módon félre. Arany szinte foglya lett egy olyan beállításnak, amely őt írófejedelemnek akarta beállítani, miközben saját alkatától ez teljesen idegen volt.
A kötet a Berzsenyi-versek megértéséről és értelmezéséről szól, amelyet a szövegek mitológiai, történelmi és poétikai beágyazottsága következtében a hermeneutika szövegértelmezésének segítségével közelít meg.
A kötet csaknem 50 év Arany Jánossal foglalkozó írásait tartalmazza, a Németh G. Béla-tanítvány verselemzésétől a kritikai kiadás befejezéséig és az új kiadás elkezdéséig, a Csonka torony múzeumának centenáriumától a 200 éves évforduló megünnepléséig.
Amikor a Toldi Petőfi kezébe kerül, s az elragadtatás lázában lelkét küldi „forró ölelésre” a nagyszalontai másodjegyzőnek, ő is azt tudakolja: „Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?” Mi is utánanéztünk, hogy a „kiszemelt” hol, melyik iskolába járt, s ki volt a tanítója, tanára.
Az Arany János költészetének szentelt tanulmánykötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkara XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közös konferenciájának az anyagát tartalmazza, 12 szerző tanulmányát.
„Van-e nagyobb csapás, mint hogyha költő az ember – teszi fel a kérdést Federico García Lorca első színpadi művének egyik szereplője. „Felejtés tüzében mind elégnek” – hangzik a lehangoló válasz. A spanyol költő-drámaíró sorsa azonban szerencsére nem követte ezt a pesszimista gondolatot, így a páratlan életmű – túlélve a Franco-diktatúra cenzúráját – a mai napig nem merült a feledés homályába.
A kötet legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruálja Petőfi Sándor életét és munkásságát. Nem akarja módosítani a nemzettudatban élő Petőfi-képet, sem mítoszépítő, sem mítoszromboló szándék nem vezeti.
Vajon mit jelentett a „két Róma” öröksége a „harmadik Rómáért” az egységes Olaszország fővárosáért harcoló olasz hazafiaknak a felvilágosodás és a nemzeti megújhodás, a risorgimento korában? Ezt a kérdést vizsgálja új könyvében a neves magyar italianista.
Bálint Péter új regénye a halálát közelíteni érző Csokonai Vitéz Mihály gondolataiba öltözködik. A mű a Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére meghirdetett regénypályázat I. díjas alkotása.
A kötet egy hazánkban kevésbé ismert irodalomba nyújt bepillantást – a Kanadában angol, illetve francia nyelven írt műveket tematikus szempont alapján taglalja a legkorábbi szépirodalmi megnyilvánulásokban, illetve napjaink egyre gazdagabb és sokszínűbb alkotásain keresztül.