Küzdelem utolsó vérig

A Trianonig vezető úton éles küzdelem folyt konzervatívok és liberálisok között a haza és a haladás ügyéért. A valódi szabadgondolkodás (liberalizmus) erősen etikai kategória, tehát nem irányulhat senki ellen, semmilyen társadalmi csoport ellen, ellenkező esetben nem az, aminek mondják. Akik képesek fanatizmussal képviselni a saját szabadgondolkodásukat, akik kizárólagosságra törekednek, akik kisajátítják és saját képükre akarják formálni a másként gondolkodókat, azok semmiképp sem tekinthetők szabadelvűeknek. A liberalizmus klasszikus elve ugyanis azt mondja: Óvakodjunk a túlzásoktól, a szélsőségektől, ugyanakkor biztosítsunk minden olyan erőnek szabad fejlődést, amely valóban a nemzet érdekei szerint akar és próbál cselekedni. De a szabadgondolkodás olyan dolog, amihez mindenkinek joga van. Ebben látom a konzervatív és liberális eszmék gyakorlati találkozását.
Tisza István a Szabadgondolkodás című munkájában ezt írja: „Nekünk a gondolkodás szabadságát a 'szabadgondolkodók' ellen kell megvédenünk. A léleknek azt az igazi szabadságát, amely minden ember számára biztosítja az igazság kereséséhez való jogot és megbecsül az igazság felé törekvő minden becsületes munkálkodást, amely megérteni, tárgyilagosan értékelni kívánó jóakarattal fogadja az emberi elme minden őszinte törekvését, amely nem divatos áramlatok, nem közhelyek szerint ítél, de tért enged minden komoly értékkel bíró szellemi irányzatnak s az ellentétes áramlatok szabad mérkőzésétől várja haladásunkat, a felvilágosodást.” A szabadgondolkodás szó helyébe tegyük a globalizmust, s máris megelevenednek a sorok, s a stílustól eltekintve – akár ma, 2020-ban is írhatták volna.

L’Harmattan Kiadó, 2020.

Írta: Szidiropulosz Archimédesz