Kudrun

A vélhetően a 13. század negyedik évtizedében keletkezett Kudrun a középkori német epika egyik érdekes alkotása. A középkorban ugyan csekély visszhangra talált, a romantika korában viszont Németországban az egyik legnagyobbra tartott középkori mű volt, népszerűsége időnként még a Nibelung-énekét is felülmúlta. E népszerűség mindenek előtt a romantika középkor-kultuszával magyarázható. Wilhelm Grimm például előadásokat tartott róla a berlini egyetemen és a kor irodalomtörténészei is nagyra becsülték, később viszont a feledés homályába merült.

Az eposz ismeretlen szerzője részben régi germán mondát, részben a mediterráneumban sokfelé ismert történetet dolgozott fel, de merített más középkori német epikus művekből is (például a Nibelung-énekből vagy Wolfram von Eschenbach Parzivaljából) és – vélhetően közvetve – az ókori, illetve az arab irodalomból is.

Kőrös Endre, a pápai református gimnázium tanára, később az ottani református tanítóképző igazgatója, a múlt század elején magyarra fordította a művet, a fordításról Babits Mihály méltató hangon írt a Nyugat hasábjain. Kőrös Endre 1910-ben megjelent fordításának azóta nem volt új kiadása.

Eötvös József Könyvkiadó, 2007.

Eötvös Klasszikusok–sorozat

Fordította: Kőrös Endre

Szerkesztette: Lőkös Péter

További ajánlatunk:

Ottokar aus der Gaal: Stájer rímes krónika

Widukindus Corbeius: A szász történet három könyve

A hűség énekei (Két német kisepikai mű)

Minnesang (A középkori német világi líra gyöngyszemei)

Kapcsolódó témakör:

Eposzok, krónikák