Közelítések a kádárizmushoz

Intézetünk 2001–2004 között „Hatvanas évek” Magyarországon címmel négyéves kutatási projektben foglalkozott a Kádár-korszak első másfél évtizedével. A 2006-os jubileumi év, az ahhoz kapcsolódó munkák, majd az eredmények számbavétele után 2007-ben kezdtünk újabb, az intézeti munkatársak többségének részvételével számoló közös kutatásba. Hosszabb belső vita után döntöttünk úgy, hogy vizsgálódásaink középpontjába nem a Kádár-korszak valamelyik periódusa, nem is egészének nagy története, hanem a kádárizmus kerül. Együtt gondolkodásunk kezdetén nem egészen így képzeltük el ezt a kutatást. Kádár-rendszerről beszéltünk; azt feltételeztük, hogy a kelet-európai szovjet típusú rendszerek Sztálin utáni történeti változatai között az 1956 utáni kádári modell strukturálisan tér el a többitől, ezért jogosult valamifajta sajátos rendszerről beszélni. Hogy azonban ezt világosabban lássuk, tisztázni kellett a projektben használt fogalmak jelentését. Megpróbáltuk tehát áttekinteni a hasonló országok elérhető történeti munkáit a saját posztsztálini időszakukról – hogy a különbségek jobban kivehetők legyenek. De számba vettük a Kádár-rendszer feltételezett sajátos vonásait is – így például a puha diktatúrát (a paternalizmust), az ideológiai pragmatizmust, a második gazdaságot, az életszínvonal-alku jelenségét, a piaci szocializmust, a (kis)polgárosodás fogalmát, a privátszféra depolitizálódását. Az „országtanulmányokhoz” hasonlóan az egyes fogalmak kapcsán a legújabb történeti és társadalomtudományi irodalom számbavételét, értékelését tűztük ki célul. Az így született írásokról (a nemzetközi irodalom általában review essaynek nevezi a műfajt) 2008 tavaszán műhelyviták sorozatát tartottuk. Arra jutottunk, hogy az 1956, vagy inkább 1962–63 utáni Magyarország semmiféle lényeges szerkezeti különbséget nem mutat a többi posztsztálini országhoz képest – sőt inkább a hasonlóságok a szembeötlők. A közbeszédben gyakorta emlegetett Kádár-rendszer tudományosan aligha meghatározható fogalom. Amitől Kádár Magyarországa más volt, az részben a magyar társadalom és a magyar politikai elit eltérő történelmi tapasztalataiból adódó közérzet és helyzetérzékelés. Eltért továbbá gyakorlatok, intézkedések, döntések olyan sorozatában, amelyet a posztsztálini struktúrák sajátosan magyar üzemeltetésének nevezhetünk; kádári politikának, kádárizmusnak esetleg, de rendszernek nem. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy a következő években különféle mélységekbe hatoló mélyfúrásokkal ennek a politikának alakulásával, jellemzőivel, hatásaival foglalkozunk.

Évkönyvünk a projekt útkeresését, illetve lehetséges útjait szemlélteti. Az első részben két ország (a Szovjetunió és Románia) posztsztálini korszakáról szóló áttekintés és két, a kádárizmusra jellemző fogalom alakulástörténete található. A második rész első közelítésekből áll – látható a politika névadója, ahogyan éppen külpolitikát csinál (1968-ban), de névtelen, sőt álnevek mögé húzódó alkalmazottai is, ahogyan éppen a külső ellenséget igyekeznek semlegesíteni. Megjelenik a kádárizmus Magyarországa in floribusaz emigránsok félig (vagy tán egészen) külső szemével, és végfázisa (az 1988-as év) az átélőkével – de mindkettő évtizedek távlatából, emlékezetként. A Műhely rovatot egyetlen terjedelmes szöveg tölti ki. Szakolczai Attila munkája is útkeresés, ám egyben eredmény. Egyetlen 1956-os „ügy” kora Kádár-kori vizsgálatának felboncolása véleményünk szerint a megtorló, egyszersmind 1956-ot újrakonstruáló gépezet történeti vizsgálatán túlmutató módszertani kísérlet. A történész a historia eredeti, ősi értelmében vett nyomozó, vizsgáló szerepében újra lefolytat egy fél évszázaddal ezelőtt zajló nyomozást, egészen a bírósági eljárás végéig – egyszerre nyomozza újra magát az ügyet, és folytat nyomozást a nyomozók ügyében.

Az Évkönyv 2008-hoz ezúttal melléklet is tartozik, egy DVD-lemez. Kóthy Judit és Topits Judit a magyar olaj és földgáz históriájáról szóló hatalmas dokumentumfilm-sorozatának ötödik része az 1956 utáni évekről szól. A munka önértékén túl azt szerettük volna jelezni vele, hogy számunkra a történeti megismerés és elemzés – benne a kádárizmushoz való közelítés – műfaji és módszertani határai az akadémikus hagyományokon túl húzódnak

1956-os Intézet, 2008.

Szerkesztette: Germuska Pál – Rainer M. János