Zene
Ligeti jó néhány szövegére – akárcsak Karlheinz Stockhausen, Pierre Boulez vagy John Cage írásaira – már évtizedek óta „alapszövegként” hivatkozik. Ligeti idegen nyelven fogalmazott írásai közül magyarul mind ez idáig mégis csupán néhány volt hozzáférhető. Ezt a hiányt pótolja ez a kötet, amely a zeneszerző írásainak első magyar nyelvű gyűjteménye.
Marton Éva az utóbbi évtizedek világviszonylatban is egyik legjelentősebb operaénekesnője. Drámai szoprán hangfajának nehézsúlyú szerepeiben, többek között Turandotként, Brünnhildeként, Giocondaként, Elektraként nyújtott utolérhetetlen teljesítményt. Külföldi elismerései mellett Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas, a Corvin-lánc birtokosa, a Zeneakadémia professzor emeritája, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A kötet 2010-ig követi nyomon ezt a páratlan életművet, vagyis kilenc operáról esik benne szó részletesen, de nemcsak kompozícióinak műhelytitkairól vall Eötvös Péter, hanem a szövegkönyvírókhoz és énekesekhez fűződő viszonyáról, az alkotás rejtélyes folyamatáról, az opera műfajának 21. századi nehézségeiről és szépségeiről, személyes életútjáról, pályatársakról, esztétikai alapkérdésekről is.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
Sebestyén Márta egykori társairól, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom két elindítójáról, Halmos Béláról és Sebő Ferencről a szerzőtől már megjelent egy-egy életútkötet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a nemrég a hatvanadik születésnapját ünneplő népdalénekes, előadóművész pályáját mutatja be.
2017. február 10-én volt hetvenéves az énekelt versek úttörője, a táncházmozgalom egyik alapítója, Sebő Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a monográfia.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
Szabados György igazi polihisztor, munkásságát lehetetlen kizárólag a jazz-zene, a keleti filozófiák vagy a színház oldaláról közelítve leírni. Talán ezért is van, hogy a szakma részéről ez az első könyv, amely (meg)értő és elfogadó módon, komoly szellemi megközelítéssel szól személyéről és művészetéről. A méltatlanul hosszú hallgatás (tisztelet a ritka kivételeknek) után éppen a merőben különböző szempontú tanulmányok bizonyítják, milyen nehéz akárcsak elkezdeni is e rendkívüli életmű körüljárását.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
„Mesti” – tanítványok generációi szólították így Timár Sándort, saját műhelyében, a Bartók Béla Táncegyüttesben, számtalan amatőr együttesben itthon és külföldön, később az Állami Népi Együttes élén. Tanítványai és munkatársai számára nem egy volt a mesterek között, hanem „a Mesti”, aki pedagógusként és koreográfusként a néptánc világának addig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg előttük.
Kodály Zoltán – nem úgy, mint Stravinszky vagy Honegger – nem adott közre emlékiratokat. A húszas-harmincas évek közvéleménye inkább szótlanságának hírét őrizte meg. Élete vége felé vált csak beszédesebbé: ekkor, több ízben is, szívesen válaszolt jó időben feltett jó kérdésekre.
Farkas Ferenc írásai, előadásai, nyilatkozatai először jelennek meg gyűjteményes formában, jelentős részük mindeddig kiadatlan volt. A kötetet Gombos László szerkesztette.
Két éve hunyt el Kocsis Zoltán (1952–2016), a Liszt Ferenc-díjas, kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, aki a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja volt.