Kosárfonás

A kosarak a kezdetektől körbefonással épülnek fel. Az alapból koncentrikus köröket leírva haladunk, a kerek és ovális formáknál egyaránt körbe-körbe. A körbejárás az elemi erőnk – a Föld is körbejár –, minden bizonnyal ez a körbejárás segítette értelmileg és érzelmileg a fonatok körkörös kialakulását, kosárrá alakítását. Régen nagy szerepe volt a környezetben talált alapanyagoknak és azok felhasználásának. A gazdálkodás egy idő után nem biztosította a megélhetést, néhányan kiegészítő tevékenységet végeztek. A természetben rendelkezésre álló nyers anyagokból ki-ki tehetsége, rátermettsége szerint használati eszközöket, csere árut készített, gyakran élelmiszerért vagy fizetségért. Így, a saját szükségletre való termelésből a rátermett, ügyes kézműves parasztemberek – a parasztspecialisták – kialakították a kosárfonó mesterséget. Hosszú időn keresztül alakult, csiszolódott a mesterség. generációkon keresztül alakítva az anyag felhasználásának technikai és formai kultúráját. A kosárfonás mára minden mesterséggel egyenrangú mesterséggé alakult, a fonott áru megjelenik a mindennapi használatban, a lakáskultúrában, a tárgykultúrában egyaránt. A legegyszerűbb kosár elkészítéséhez is tizenhat féle dolgot, műveletet kell jól tudni, hogy a megfelelő anyagból kosár legyen. A mesterség komoly felkészülést, anyag, eszközhasználati és technikai ismereteket igényel. A felhasználás teljes lehetőségének és a tárgyi kultúrának a megismerését kívánja. Múzeumi tárgyak, gyűjtemények, hiteles dokumentumok alapján nyomon követhető a néprajz által számon tartott valamennyi kézműves mesterség és az embert szolgáló míves kézműves termékek.

Ez a tankönyv – a benne foglalt anyagismerettel, szakmai ismerettel, a hagyományos fonáskultúra megőrzése mellett – segítséget kíván nyújtani a kosárfonó mesterség elsajátításához.

Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, 2002.

Írta: F. Tóth Mária – Székely Éva

Lektor: Fecske Pál, Fekete Zoltán