Tanulmánykötetek
Bár maga a rituális modell meglehetősen sokat emlegetett a magyar kommunikációs szakirodalomban is, ám átfogó monográfia még nem született a témában. A kötet ily módon hézagpótlásra vállalkozik a magyar nyelvű szakirodalmi kínálatban.
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
Az utóbbi évtizedben sok szempontból a tények válságának világában élünk. Kötetünk a filozófia, pszichológia, idegtudomány, nyelvészet, tudománytörténet, kommunikációkutatás szakértőinek konferenciája alapján azt járja körbe, hogy van-e ezeknek a „válságoknak” közük egymáshoz.
A deepfake olyan médiatartalom, amellyel ma már bárhol találkozhatunk, anélkül megszokva jelenlétét, hogy többet és mélyebben gondolkodnánk róla. Tanulmánykötetünk az utóbbiban, a deepfake pontosabb megismerésében támogatja az Olvasót. Magyar nyelven és a régióban elsőként olyan írások összefoglaló könyve ez, amely a deepfake jelenség egészéről és részleteiről is naprakész képet ad.
A könyv nemcsak előadóknak, szónokoknak szól, hanem mindenkinek, aki gyakran kénytelen nyilvánosan megszólalni. A közszereplés nagy felelősséggel jár; nem árt, ha ismerjük magatartásunk hatását. Ezért előzi meg a gyakorlatokat elméleti fejtegetés. Itt megismerkedhetünk azokkal az általános tudnivalókkal, amelyeket a modern kommunikációelmélet az utóbbi évtizedekben feltárt.
Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. [...]...a véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. [...] A létrejött sajtószabadságban senki nem hivatkozhat külső kényszerre, aki a nyilvánosság elé lép, minden sorral, amit leír, magát adja és teljes erkölcsi hitelét kockáztatja.
Ez a szöveggyűjtemény Maróti Andor különböző években született írásait tartalmazza, három nagyobb témakörben. A kultúra, a műveltség és a közművelődés fogalma köré csoportosítva vizsgálja azok jelentését és a velük összefüggő problémákat.
Adamikné Jászó Anna könyvének újdonsága, hogy feltérképezi, ismerteti és a retorika komplex módszerével elemzi Jókai novelláit. Jókai nagyon sok novellát publikált, terjedelmük vetekszik a regények terjedelmével. Ez a könyv az első, teljességre törekvő bemutatásuk. Tizenkét rövid novella teljes szövegét is közli, az olvasót segítve.
A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült.
A kötet tanulmányai között találunk olyanokat, amelyek a médianarratívák nyomába erednek, a média képi vagy verbális kifejezőeszközeit kutatják, vagy elemzést adnak arról, hogy egyes történelmi folyamatok miképp csapódtak le a sajtóban.
A szerző könyvével bevezet a közlésformák rejtelmeibe. Ráirányítja a figyelmünket a másik tekintetére, arckifejezésére, mozdulataira. Kinyitja a fülünket a hangszínekre. Meg akar tanítani arra, hogy mi van a szavak mögött. (Idegen szóval élve: metakommunikációs ismereteket közöl.)
A kötet tematikája a Szemiotikai szövegtan című periodika körül működő tudományos műhely kutatási programjának egyik centrális irányához, a multimediális humán kommunikáció tanulmányozásához kapcsolódik.
Kötetünkben a gender szituációtól és kontextustól való függőségére világítanak rá például azok a tanulmányok, amelyek azt a nézőpontot közvetítik, hogy a genderre nemcsak hatással vannak a kommunikációt befolyásoló tényezők, hanem a gender maga is módosítja azokat.
A nemekről alkotott elképzelések, a nőkről és a férfiakról bennünk élő képek, metaforák és szimbólumok áthatják a gondolkodási sémáinkat, és fontos értelmezési keretet adnak a nőiség, a nőiesség, illetve a férfiség, a férfiasság interpretációjához is. Ezek a sztereotípiák különösen erősen hatnak, ha olyan kontextusokról van szó, mint a munkahelyi szituációk, az orvos-beteg kommunikáció, a szülői szerepek vagy a szervezeti kommunikáció.
Mára tagadhatatlanul válságba került a racionalitásnak az a formája, amely a szekularizáció szellemi összefüggésrendszerét is megalapozó természettudományos és technikai szemlélet alapjául szolgált.