Kard és penna

Az író katona nem ismeretlen irodalmunk történetében (szinte író nemest mondottunk, de ez nem is lett volna a régiségben nagy tévedés); ha csak a legnépszerűbbeket említjük, hadd nevezzük meg Balassi Bálintot, Gyöngyösi Istvánt (a várvédő helyőrségi bírót, várkapitányt, a katonai számviteli bizottság tagját), Koháry Istvánt és még előtte Zrínyi Miklós horvát bánt, mai tudásunk szerint Mikes Kelemen is katonának – hadapródnak – szegődött el II. Rákóczi Ferenc mellé; olvasó- és írókedve később alakult ki. A penna és a kard egyre nehezebben békült össze az 1760–1810 közötti fél évszázadban magyar íróink életvitelében, értéktudatában. Hogyan, miért: erre keres válaszokat ez a kötet.

Írta: Egyed Emese