Harmonia caelestis

Az Esterházy Péter egyik főműveként számon tartott Harmonia Caelestis műfaja aparegény (ahogyan a Bevezetés a szépirodalomba című kötetben (1986) szereplő A szív segédigéi anyaregény) – a műfaj sajátos közép-európai zsánerként nálunk a prózafordulattal jelent meg –, címét pedig Esterházy Pál kantátagyűjteményéből kölcsönzi a szerző. Az aparegény mellett történelmi, nemzetségi vagy családregényként is olvasható, azonban az apa figuráján keresztül válik hozzáférhetővé benne a család története és a történelem diskurzusa a 16. századtól a 20-ig. 

A Harmonia Caelestis két könyvre tagolt, melyek közül az első, a Számozott mondatok az Esterházy család életéből bekezdésnyi fejezetekkel, töredékekben dolgozza fel a család történetét a barokktól a „rangtól és módtól” megfosztottságukig. Az apa itt nemcsak hogy mindegyik Esterházy gróffal azonosítódik (ezek az „édesapámok”), de egy-egy történelmi korszak jellemző szerepével is – például holokauszttúlélőként is feltűnik –, az elbeszélő szólam mindig ehhez képest meghatározott, ezért a narrátor úgy hivatkozik saját magára, mint „édesapám fia”. 

Az örökség nem csak a hagyománnyal való párbeszédként nyilvánul meg a koherensebb, önéletrajzszerű második könyvben. Az Egy Esterházy család vallomásai már a hosszú 20. században mutatja be – a határozatlan névelőnek némiképp ellentmondva – nagyon is konkrétan a nagyapa, Móric, az apa, Mátyás és a fiú, Péter történetét a kommunista diktatúrákban, kitérve a kitelepítésekre és a forradalomra is. Benne egyrészt a kuláklét felől megtapasztalt történelem jut szóhoz, másrészt az íróként való szembenézés az állandó témát szolgáltató saját múlttal.

A szerző ezért a művéért vette át az első alkalommal odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A regény Esterházy Péter ötvenedik születésnapjára jelent meg.

„...édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.”

Magvető Kiadó, 2020.

Írta: Esterházy Péter