Fekete István művei
A koppányi vár urát, Oglut megöli az apja halálát megbosszuló Babocsai László. A török tiszt utolsó perceiben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy leányát, Zsuzsát vegye gondozásába. Így bontakozik ki a romantikus elemekkel átszőtt történet, amely hitelesen mutatja be a dunántúli végvári harcok hétköznapjait.
Fekete István legszebb mondatainak, leginkább időt álló gondolatainak gyűjteményét Bányász István több mint ötven kötetből válogatta össze. Azokat az idézeteket, amelyekben a szerző önmagával vívódva, gyakran melankolikus hangon, bölcsen vall önmagáról és a világról.
Bogáncs pusztai terelő kutyaként boldogan csaholva végzi a dolgát a nyáj őrzésében. Egy napon azonban elszakad a pusztától, új és új kalandokba keveredik, még a cirkuszi mutatványosok világába is belekóstol. Szíve és ösztöne végül is visszavezérli természetes környezetébe, az öreg juhászhoz.
A kötetben olvasható hat történet Fekete István novelláinak legjavához tartozik. A lírai hangvételű írások emberszereplői különös, mély kapcsolatban állnak a természettel, sorsuk gyakran összefonódik a közelükben élő állatok – madarak, kutyák, lovak – sorsával.
Bár csaknem fél évszázada nincs köztünk, Fekete István (1900–1970) mégis a legismertebb huszadik századi magyar írók egyike. Művei folyamatosan sokezres példányban kelnek el, irodalomtörténet-írásunk azonban nem tud – nem akar – mit kezdeni vele. Tanácstalan. Látja az évtizedek óta kitartóan formálódó kultuszát, ám alig akadt valaki, aki e legendáknak utána járt volna.
Tizenöt év szorgos kutatómunkájának eredményét tartja kezében az olvasó: Fekete Istvánról még sosem jelent meg ilyen teljességre törekvő életrajz. A könyvet több mint száz fekete-fehér fotó illusztrálja, ezeknek egy részét a nagy közönség most először láthatja.
A sziklafal barlangjában emberemlékezet óta baglyok élnek, a bagolyélet talán évezredes törvényei szerint. Hú-t a kis baglyot azonban két testvérével együtt, mielőtt kirepülhetett volna rabságba ejtette az Ember. Hú élete ezentúl összefonódik gazdája sorsával, nem érti, de látja a háborús készülődéseket, amelyek neki végül visszaadják a szabadságát.
Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár – ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője.
Az életrajzi kötet naplórészletek, levelek, valamint Fekete István személyes emlékei segítségével idézi fel a páratlan Afrika-vadász, természettudós és író életét.
A sokszor személyes emlékeket felidéző elbeszélések szereplői egyszerű, a természet közelségében élő emberek, akiket az író a maguk esendőségében ábrázol. Hétköznapi „csodatörténetek” ezek a kegyelem ünnepi pillanatairól, amikor a lét egyetemes fájdalmai közepette váratlanul felragyog „a békesség földöntúli fénye”.
Fekete István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kittenberger Kálmán biztatására a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellákat, és hamarosan az újság legeredetibb szerzőjének számított: a hangulatfestés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének.
Tutajos és elválaszthatatlan barátja, Bütyök ezúttal a télen is eleven Kis-Balaton világában töltik a szünidőt. Itt ünneplik a karácsonyt és az újévet, megtanulnak rókát lőni, csukát fogni. A két kamasz, átesve az első szerelem válságain, már szinte érett férfiként éli meg a természetes életmód szépségét.
Az ifjúsági irodalomban klasszikussá lett regény felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton víziparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja, kiműveli, útbaigazítja őket és az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit.
Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt, bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész... Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik.
Az író igen népszerű állatmeséje a kis róka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz. A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adjuk közre.
