Leírás
A magyar pszichoanalitikus mozgalom története nem szűkölködik drámai mozzanatokban. Amikor Benedek István a magyar pszichológia történetét rémtörténetnek nevezte, minden bizonnyal a mélylélektanra is gondolt. 1919-ben Hermann Imre úgy ismerkedett meg az akkor még orvostanhallgató Bálint Mihállyal, hogy mindketten az egyetemi Gólyavárba menekültek az ébredő diákok randalírozása elől. 1944-ben Hollós Istvánt feleségével és a zsidó-ház lakóival együtt mezítláb, hóban és jégben kivitték a Duna-partra, hogy agyonlőjék – a kivégzések az utolsó pillanatban maradtak abba, éppen előttük. (Másoknak nem volt ilyen szerencséjük.) Az 1948 körüli időkben a politikai rendőrség hosszan faggatta Bálint Mihály sógorát a pszichoanalitikus egyesület tevékenységéről – József Andrásnál nem is maradtak ennyiben: letartóztatták, s amikor a szerencsétlen ember évek múlva roncsként kiszabadult, hozzátartozóit arra kérte: ne faggassák, min ment keresztül a börtönben (hamarosan meghalt). A legdrámaibb, Shakespeare-i léptékű a Gimes-család sorsa. Az apa általános orvos, kiképzés alatt álló pszichoanalitikus volt, aki elpusztult a világháborús zsidóüldözésekben. Felesége, Hajdu Lilly és két gyermekük életben maradt: a háborús viszontagságok után lelkesen csatlakoztak a kommunista párthoz. Amikor a fordulat éve körüli időkben megindult a pszichoanalízis kiszorítása a magyar tudományos életből, Gimes Miklós, aki újságíró volt, a párt megbízásából támadásokat intézett a freudi tanok ellen, ami édesanyját, a magyar analitikai mozgalom egyik vezető tagját, természetesen mélyen kétségbe ejtette. A történet 1956 után ért véget: 1958-ban Gimes Miklóst halálra ítélték és kivégezték Nagy Imre és társainak perében. Ezzel az egykori sztálinista újságíró beírta magát a magyar történelem mártírjai közé. Anyját, aki az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet igazgató főorvosa volt, 1957 közepén nyugdíjba küldték, Az idős, súlyos ízületi betegségben szenvedő asszonyt a Kádár-rendszer nem engedte ki Svájcban élő lányához, vejéhez, menyéhez és négy unokájához. Hiába hívták tudományos kongresszusra is: útlevélkérelmét háromszor utasították vissza, az utolsó alkalommal visszavonhatatlanul. Miután megfosztották utolsó reményétől, 1960-ban – magára maradva, betegen – öngyilkossággal vetett véget életének. De a mélylélektan sorsa békésebb időkben sem volt idilli. Emigráció és koncentrációs tábor, börtön és útszéli támadás, elszigeteltség és gúnyolódás jutott osztályrészéül. Történetében a 20. század magyar történelmének, a magyar, a zsidó és az értelmiségi sors véres vagy vértelenül is kínzó szenvedései tükröződnek vissza. Szinte csodaszámba megy, hogy ez a mozgalom, ez a szellemi irányzat eközben megőrizte és kiszélesítette alkotókészségét, embereket gyógyított meg, nagyszerű művekkel gyarapította a magyar nép és a világ kultúráját. Mert a matematikusokon és a fizikusokon kívül egyetlen magyar tudomány sem adott annyi nagy tudóst az emberiségnek, mint a mélylélektan. A Kárpát-medencében és a Magyarországon kívül élő magyarok közül kevesen tudnak erről. Évtizedek elhallgattatásai, rágalmai sikerrel jártak. Csak az utolsó évtizedben kezdett felszakadozni a kényszerű csend. De a magyar pszichoanalízis ezzel együtt is süllyedőben levő kincsesbánya. Ennek a könyvnek az a feladata, hogy segítse felhozni a süllyedésből mindazt, ami értékes és megőrzésre méltó.
Animula Kiadó, 2024.
Írta: Harmat Pál
Paraméterek
| Szerző | Harmat Pál |
| Cím | Freud, Ferenczi és a magyar pszichoanalízis |
| Kiadó | Animula Kiadó |
| Kiadás éve | 2024 |
| Terjedelem | 332 oldal |
| Formátum | B/5, ragasztókötött |
| ISBN | 978 615 5574 74 0 |
Tartalom
ELŐSZÓ
I. FREUD ÉS A PSZICHOANALÍZIS SZÜLETÉSE
II. FERENCZI TALÁLKOZIK FREUDDAL
Ferenczi ifjúkora – Ferenczi a pszichoanalízis hívévé válik – Bekapcsolódás a mélylélektani mozgalomba
III. A PSZICHOANALITIKUS MOZGALOM SZÜLETÉSE
Elmélyülő kapcsolatok – Szakítás Junggal – Ellenállás Magyarországon – Baloldali rokonszenv – Társadalomtudományi érdeklődés – Ferenczi szociális szexuálkritikája – Hatás a szépirodalomra
IV. TETSZHALÁL ÉS FELTÁMADÁS
Háborús bonyodalmak – A budapesti kongresszus – A Monarchia szétesése – A Tanácsköztársaság – Megtorlás, Freund Antal halála
V. A HÚSZAS ÉVEK – A BUDAPESTI ISKOLA FÉNYKORA
A pszichoanalízis társadalmi helyzete – Pszichoanalitikus mozgalmi élet – Ferenczi Amerikában – Nemzetközi kapcsolatok – Ferenczi elméleti munkássága – Valóságérzék, én-pszichoanalízis – Pszichoszomatikus érdeklődés, barátság Groddeckkel – Szexológia, okkultizmus – Kolnai Aurél munkássága – Hollós és a pszichiátria – Hajdu Lilly és a Lévy-házaspár
VI. FREUD ÉS FERENCZI ELHIDEGÜLÉSE
Ferenczi technikai újításai – Ferenczi és Rank együttműködése – Intrikák, feszültségek – Ferenczi halála
VII. AZ INDIVIDUÁLPSZICHOLÓGUSOK
Adler magyarországi származása – Máday István és Rácz Jenő – Egyesületi élet – Brachfeld Olivér – Két marxista: Kulcsár és Székely – A háború után
VIII. AZ AKTÍV ANALITIKUSOK
Gartner Pál és Szinetár Ernő
IX. A HARMINCAS ÉVEK
Hermann Imre munkássága – Ferenczi és a gondolkodáslélektan – A pszichoanalitikus mozgalom – A pszichoanalízis és a marxizmus – A Korunk és a pszichoanalízis – Freudomarxisták – A mélylélektan és a világháborúk közötti szépirodalom – Kosztolányi Dezső – Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Füst Milán – József Attila – Bálint György – Németh László – Németh Andor, Vas István – Írók a pszichoanalízis vonzásában
X. SZONDI LIPÓT ÉS A SORSANALÍZIS
Szondi magyarországi pályája – Deportálás, letelepedés Svájcban
XI. A SÖTÉTSÉG ÉVEI
Fokozódó szorításban – Keresztény zsidómentők – Üldözések, gyilkosságok
XII. AZ EMIGRÁCIÓ
Alexander Ferenc, a pszichoszomatika megalapítója – Radó Sándor és a női szexualitás – Egy „osztrák magyar”: Melanie Klein – Bálint Mihály és a pszichoanalízis az általános orvoslásban – Róheim Géza és az etnopszichoanalízis – Bak Róbert, József Attila pszichoanalitikusa – Spitz Árpád René, a gyermek-pszichoanalízis nagyja – Rapaport Dávid, Balkányi Sári, Gyömrői Edit – Mahler Margit és a gyermekkori elmebetegségek – Therese Benedek: pszichoszomatika, női szexualitás, szupervízió – Wagner Lilla és a Petőfi-könyv – A francia nyelvterület emigránsai: Grunberger, Abraham, Haynal – Székely Lajos: a Gestalttól a mélylélektanig – A többi emigráns – Jung tanítványa, Jacobi Jolán – Szász és az antipszichiátria – Szende Pál és Mannheim Károly: két rokonszenvező a társadalomtudósok köréből
XIII. A MÁSODVIRÁGZÁS ÉVEI
Érdeklődés a társadalmi kérdések iránt – Hivatalos kapcsolatok, egyetemi oktatás – Pszichoanalízis és kereszténység – Tudományos munka, klinikai érdeklődés – Pszichoanalitikus gyermeklélektan
XIV. ISMÉT A PERIFÉRIÁN
Ideológiai támadások: Tariska, Pálóczi-Horváth, Vértes György – Illyés Lélekbúvárja – Az egyesület felszámolása, letartóztatások
XV. A PSZICHOANALÍZIS AZ 1948-1949 UTÁNI MAGYARORSZÁGON
A Lukács-kör és a pszichoanalízis – A pszichoanalízis mítosszá minősítése – Pszichoanalízis-kritika a pszichológia és az ideológia között – A szovjet Freud-kritika recepciója – Negatív asszociációkeltés: vallás, fellazítás, hamis tudat – A pszichoanalízis fennmaradása – A pszichoanalízis-ellenesség társadalmi háttere – Ambivalencia, legitimszálás és intézményesülés az ideológiai enyhülés során – A pszichoanalitikusok társadalomelméleti önkorlátozása – Pszichoanalízis-ellenesség a rendszerváltás után – A mélylélektan és a második világháború utáni szépirodalom – A pszichoanalízis és az esztétika
BIBLIOGRÁFIA
NÉVMUTATÓ