Az óbudai Lajos utca története számos történelmi, város- és kultúrtörténeti érdekességgel kecsegtet. A szerző házról házra veszi sorra az utca múltját és jelenét az iskoláktól, közintézményektől a vendéglátásig és a ma már nyomokban is alig látható gyárakig – összesen tizenöt témát ölelve föl. Dékány István kötete sokéves levéltári, könyvtári és múzeumi kutatómunka eredménye, amely bár rendkívül informatív és szakszerű, egyúttal élvezetes olvasmány.
A könyv széleskörű elméleti és gyakorlati anyagot tartalmaz, bőrműves termékek tervezéséhez, készítéséhez és javításához, ugyanakkor jól használható oktatási segédanyagként, szakoktatók és a szakmát tanulók számára is. Segédlet az anyagok, eszközök ismertetéséhez és műveleti eljárásokhoz.
1943-ban, Bajmokon születtem. Bár eddigi életem során nagy utakat jártam be, 79 esztendőm alatt soha nem szakadtam ki bukovinai székely közösségemből. 1943-1944-ig Bácskában éltem mint „székely telepes”. Másfél éves voltam, amikor mi is az országútra kerültünk. Borzalmas menekülés után, 1945-ben a völgységi Felsőnánán telepítettek le bennünket...
Szuhai Barbara munkanélkülivé vált idegenvezetőként – évtizede írt blogján, majd városi sétáin és most már ebben a könyvben is – olyasmit csinált, amit mások nem, pedig pofonegyszerű: lépjünk be látszólag érdektelen utcákban látszólag semmitmondó kapukon, és álmélkodjunk. Hol alig ismert építészek lépcsőházain, hol csak belülről látható üvegablakokon, hol a híres vagy nem híres lakók elképesztő élettörténetein.
