Európa Könyvkiadó
Az Én reméljük, megúszom világhírű, nálunk is közismert szerzője, az arzanói gyerekek szeretett tanítója. Most végre tudjuk: „Isten azért teremtett bennünket, hogy nyugodtan elküldhessen bennünket a paradicsomba”.
Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.
Györffy Miklós ismert irodalomtörténész, kritikus és műfordító már több évtizede avatott szakértője Ingmar Bergman munkásságának. Ez az áttekintő monográfia egészében tárgyalja a 2007-ben elhunyt svéd filmrendező karrierjét. Ingmar Bergman új és teljes, korszerű pályaképe önálló olvasmányként is megállja a helyét, de a filmek mellékleteként is haszonnal forgatható.
Akárhogy is nézzük, kitörölhetetlen az, ami a haláltáborokban történt. Ezek a pokoli helyek a történelem olyan pontjai maradnak, melyeket egyetlen, az emberi névhez méltó személynek sincs joga figyelmen kívül hagyni, mivel mindnyájunkat érintenek.
Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről.
Móricz a saját családja körében remek nőalakok sokaságát figyelhette meg: ennek az irodalmi és teátrumi divatokon túlmutató dzsentritörténetnek a megírásához az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül.
Kosztolányi Dezső két regénye - egy kötetben először a Diákkönyvtár sorozatban.
Pier Paolo Pasolini (1922–1975) élete és munkássága szinte reneszánsz teljességet tükröz: a művészi és szellemi tevékenység megannyi ágában – az irodalom, a képzőművészet, a film, a filmelmélet és filmszemiotika, a filozófiai igényű nyelvészet és társadalomelemzés terén – merészen újító és maradandó műveket hozott létre, és eredeti gondolatokat vetett fel.
Móricz Zsigmond a Pillangót, „legkedvesebb regényét” napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy „idill”.
Julie Kavanagh sokoldalú kutatásra alapozott, lebilincselő életrajza tárgyilagosan, mégis szenvedélyes csodálattal és szeretettel idézi fel e páratlanul ellentmondásos művész-zseni pályáját.
„Ha egy filmben három gondolatnál több van, akkor megsértettük a szabályt, és a kutya se fogja megnézni” – mondta Sean Penn a 2001-es Edinburgh-i Fesztiválon. Nos, a kötetben szereplő filmekben még háromnál is több gondolat van. Nem akarom felcímkézni őket, nem jelentem ki, hogy minden idők „100 legjobb filmjéről” van szó – szerintem igen szánalmas és ostoba dolog listákkal igazolni egy-egy alkotás érdemeit. Azt azonban tiszta szívvel állíthatom, hogy aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást.
Bérczes László Törőcsik Marit szólaltatta meg életinterjú-kötetében. Számtalan izgalmas történettel találkozunk, ezek részben személyes, családi epizódok, részben közelmúltunk és jelenünk hírességeiről szólnak, legyenek azok közéleti szereplők, politikusok, orvosok és tudósok, de természetesen mindenekelőtt művészek, rendezők és színésztársak.
A XX. század magyar szépprózájának mindmáig Móricz Zsigmond az egyik legnagyobb képviselője. A kötet az elbeszélései közül válogat.
József Attila az Ady utáni magyar költészet főalakja, a magyar irodalomból világirodalomba nőtt lángelme, a XX. század uralkodó eszméinek világviszonylatban is nagy jelentőségű lírai kifejezője.
A középkor költészeti hagyományait elvető, s a személyes jellegű, reneszánsz líra előfutárának tekinthető költő, korának nagy lázadója, kalandos életutat futott be.
