Leírás
Állami gondozott: intézetis, kóteres, lelenc, gyivis. Megannyi jelző, s mind erősen negatív érzelmi tartalommal kísérve. Mert biztosan megvan az oka annak, hogy odakerült. Valószínű, hogy nem tanult, lógott az iskolából, csavargott, lopott, sziuúzott, s ki tudja még milyen bűnöket követett el?! Majd ezt követően a társadalom elkezd működni: kiközösít s eltávolít a már korábban létrehozott legitim elkülönítő intézményrendszerébe. Ahová bejutni, bekerülni viszonylag egyszerű (nem kell hozzá más, csak pl. egy gyámügyi határozat), kijutni viszont, visszailleszkedni – sokszor a meglévő előítéleteknek is köszönhetően – szinte lehetetlen. Vagy ha lehetetlen, de emberfeletti munkát igényel. És szerencsét, sok-sok szerencsét. És mi van azokkal, akinek nincs erejük, vagy sok-sok szerencséjük? Az Ő életükkel – amiből nekik is csak egy van! – mi lesz?
A kötet főszereplőinek közös jellemzője, hogy valamikor az állam vette őket gondoskodó szárnyai alá. S ami még közös bennük: mindnyájan megismételhetetlen, egyedi, élő, érző emberek. Akik itt élnek közöttünk, s akik mellett nap mint nap elmegyünk.
Paraméterek
| Sorozat | Tabuk nélkül |
| Szerző | Benza Béla |
| Cím | És az állam gondoskodik... |
| Kiadó | PolgART Kiadó |
| Kiadás éve | 2001 |
| Terjedelem | 166 oldal |
| Formátum | A/5, ragasztókötött |
| ISBN | 963 9306 13 4 |
Tartalom
Benza Béla: Előszó
Molnár László: A létra
Radoszáv Miklós: Másságok
Mikus Gyula: Volt egyszer egy „Bokréta”
Janda Iván: Szebb időkre várva
Barta György: Karcsi kérdez
Benza Béla: „…és az állam gondoskodik…”