Eötvös József (1813-1871) sokoldalú tehetsége, kiváló elméleti felkészültsége, sokirányú munkálkodása révén maradandó érdemeket szerzett. Kortársai mellett íróként is kitűnt a maga egyedi életművével; jeles értékeket hagyott az utódokra. Nem véletlen, hogy Eötvös alakja és üzenete kiemelt helyet kapott a magyar közgondolkodás alakulásában.
A lírikus Eötvös életműve időben jól elhatárolható: versei (egy kivételével) a forradalmat megelőző időszakban, az 1830-as, 1840-es években keletkeztek. Elemzői rámutatnak, hogy elvont tárgyuk, jambikus verselésük, nyugodt érzelemkifejezésük, borongós hangulatuk Bajza József és Kölcsey Ferenc költői hangjával mutat rokonságot.
Amikor a költő Eötvös elhallgatott, megszólalt a novellista. Mind a paraszti, mind az úri környezetben olyan jellemeket, helyzeteket, konfliktusokat tudott igényes irodalmi alkotásokba foglalni, amelyek prózairodalmunk fejlődésvonalába illesztve még külön nyomatékot kapnak, mert azt jelzik: szerves része munkássága a magyar epikai hagyománynak.
Eötvös József költeményeit és elbeszéléseit ritkán bocsátják az olvasók elé, ezért sokaknak meglepetésekkel szolgálhat kötetünk. Aki egy kicsit is elmerül benne, értékes felfedezéseket tehet. Meggyőződhet róla, hogy legismertebb lírikusaink, elbeszélőink mellett is van Eötvösnek sajátos mondanivalója, és arról is, hogy most nekünk üzen, hogy tanulságai érvényesen szólnak a XXI. század emberéhez.
